Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Ti is észrevettétek, hogy csökken a gyermekvállalási kedv a nőknél?
Kialakult egzisztenciával rendelkező, intelligens, 7/10 nő vagyok. Egyáltalán nem vágyom gyerekre, és ugyanezt tapasztalom a legtöbb hasonló kaliberű barátnőmnél. A múltkor volt egy beszélgetésem egy barátommal, aki kifejezte, hogy nagyon szomorúnak találja, hogy a normális értékrenddel rendelkező, érzelmileg nagyjából stabil nőismerősei nagy része ugyanígy nyilatkozik, bezzeg aki nem ilyen (szélsőségekben beszélgettünk, így sejthetitek, hogy melyik réteg tagjaira célzott), az szül, nem is egyet.
Én személy szerint úgy vagyok vele, hogy maximum örökbefogadnék, de kizárólag 8-9 év fölötti gyereket, akit már senki nem akar, de talán adhatok neki annyi icipici szeretetet, amivel könnyebben boldogulhat később.
Ti mit tapasztaltok? Mit gondoltok erről?
18# Lszi fejtsd már ki mitől lenézés az ha vki leírja a véleményét vmiről??
Tudom hogy sokak szemet szúrja ha vki nagyon direkt szókimondó, de akkor se lenézés a véleményformálás.
A 72-74% válaszai meg azon körökben sztereotípak, ahol a hozott minták vagy hiányoznak vagy nincsenek egészen rendben, esetleg kapcsolataiban traumatizálódott annyira, hogy fél attól amit a környezetében esetleg lát/hall.
A gondozásról csak annyit, hogy annak idején akivel foglalkoztak a szülei és szeretetben felnevelték, mikor még nem tudott megállni a saját lábán, ugyan ezt megadja majd a szüleinek, mivel szereti őket és ezt tanulta tőlük. Aki gyakran lepasszolja a gyereket és nem foglalkozik vele, azt nagy eséllyel a gyerek is le fogja.
33/f
#23. Talán nektek érdemes gyereket csinálni?
33/f
Örülök neki, hogy ez így van. Én ugyan szeretnék majd talán egyszer gyereket, de tudom is magamról, hogy alkalmas vagyok anyának. Viszont ezzel együtt nagyon örülök neki, hogy egyre több nő képes azt felismerni, hogy ő nem lesz alkalmas rá (amivel az ég világon semmi baj nincsen, sőt). Ez egy bizonyos intelligencia szintet jelent szerintem, a tájékozatlan, unintelligens rétegnél jellemző az, hogy a körülményeket és adottságaikat magasról leszrva potyogtatják a gyerekeket.
Szerintem pontosan azért van ennyi lelkisérült ember mert olyanok vállaltak gyereket akik abszolút nem alkalmasak rá. Nem is akarták a gyerekeket, társadalmi vagy családi nyomásra szültek és ez mindig a gyereken fog csattanni.
A másik meg a körülmények. Nagyon szeretném ha végre eltűnne az a réteg a nők közül akik a semmire szülnek. Hogyha valakinek nem adott az anyagi háttér, nem adott a stabil, szeretettel teli párkapcsolat, nem adott a kellő szabadidő vagy egyéb dolog a sok közül akkor ne vállaljon gyereket. Akkor sem ha már "benne van a korban". Ezt tartom a legnagyobb önzőségnek amikor valaki magának szüli a gyereket és abszolút nem érdekli, hogy a gyereknek mi lenne a jó. Az ilyen nem alkalmas anyának.
Szóval attól függetlenül, hogy én szeretnék majd gyereket maximálisan támogatom azokat a nőket akik nem akarnak vagy inkább rossz sorsú gyerekeken segítenének mint hogy sajátot vállaljanak. Szeretném ha végre nem lenne ennyi borzasztóan rossz szülő és a szülei által tönkretett gyerek. Ehhez pedig az kell, hogy végre ne legyen ekkora társadalmi nyomás, hogy potyogtasd a gyerekeket akár szeretnéd akár nem, akár alkalmas vagy rá akár nem.
"Olyan szeretetet kapsz, amit mástól nem fogsz kapni"
Nekem erről mindig a kutyák meg egyéb állatkák jutnak eszembe.
Nem akarok senkit megbántani, de egyrészt, mikor a gyerek szeretetéről beszélnek, nem egy 15 évesről, sokkal inkább egy 5 évesről beszélnek, másrészt egy "csökkent értelmi képességű lény" szeretetét megkapni nem nagy kunszt. Lehet finom a léleknek, de nem neked szól, hanem annak, amit teszel.
Ha én sorozatgyilkos vagyok, és hazamegyek a kutyámhoz, akivel szuperül bánok, az ugyanúgy körbenyal, mintha a rák ellenszerén dolgoznék. Egy ötévesnek adok enni, játszok vele, szeretgetem, ő is szeret, akkor is, ha az utcán belerúgok mindenkibe, ha szemetelek, ha lopok, ha csalok.
A kisgyerek és a kutya szeretete nem az embernek szól, aki vagy, hanem annak, hogy gondoskodsz róluk. Persze, hogy senki nem fog úgy szeretni, hogy nem nézi azt, hogyan bánsz másokkal, milyen ember vagy, mik a rossz tulajdonságaid. Egy 15 éves már látja ezt, ezért nem róluk szól a sztori.
30 èves vagyok, 9 ève párkapcsolatban. Az èn gyerekválalási kedvem az anyagiak miatt megy el.
Mindíg is nagy családot szerettem volna. De magunkat èpp fenn bírjul tartani. Nem fèr bele sajnos, hogy szülèsi szabi maitt kiessen a bevètelem. 12 órát dolgozom, 4-be vagyok bejelentve.
Mèg ha ezt az időszakot ki is bírnánk, akkor is nehèz lenne. Szeretnèk a gyerekemmel lenni. Nevelni. Nem berakni bölcsibe gyorsan munka előtt, ahogy kiesett a szülőcsatornából.
Aki meg egyiket szüli a másik után a semmire, azokat utálom. Èn is így nőttem fel.
A gyereked 5, 15, 20 és 40 évesen is a gyereked különböző fejlettségi fokokon, megnyugodhatsz afelől, hogy amit érez irántad nem mindig csak annak fog szólni, amit vele teszel.
33/f
Én szeretnék egy gyereket attól a férfitól akit szeretek. Egy 8-9 évesnek már kialakult személyiséggel rendelkezik amit nehezen tudsz formál és nem is biztos hogy el akar fogadni hosszútávon.
Ez sajátnál teljesen más. Ott a semmiből hozol létre egy kis embert akit te nevelsz, formálsz, alakítasz. Mindenkinek van egy személyisége de a végső eredményhez hozzájárul a kialakult minta és a nevelés.
28/N
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!