Ide települt földönkívüli faj egyedeit hallották a Kola félszigeti fúrások során Szovjet tudósok?

A Föld szárazföldi kérgébe indított legmélyebb fúrást a Kola-félszigeten orosz tudósok végezték. Az 1970-ben elkezdett szupermély-fúrás lyuksorozata egy évtized alatt elérte a 12 km-es mélységet, 1989-es befejezésekor a leglejjebb jutott fúrófej 12 261 m-en állt meg. A mélység értéke hatalmas, de messze elmaradt a tervezettől. [link]

Dr. Dimitrij Azakov és norvég kollegája Barn J. Nummendahl által vezetett fúrócsoport célja a tizennégy kilométeres mélység elérése a kilencedik kilométerénél a fúrófej erős kőzetrétegbe ütközött. A fúrófej órákon át küzdött a mélységben úgy, hogy közben a fúrószár, és az egész fúrótorony folyamatosan remegett. Aztán hirtelen abbamaradt a remegés és a fúrófej felgyorsult. Arra a következtetésre jutottak, hogy talán egy üregbe fúrtak bele.

Ilyenkor bevett eljárás, hogy kihúzzák a fúrófejet, lebocsátanak az üregbe egy speciális mikrofont, majd annak segítségével, lehallgatják a földalatti mozgásokat. Legnagyobb megdöbbenésükre nem a szokásos lassú, elnyújtott zajokat hallották, mely a földrétegek egymásra ható nyomásából fakad, hanem jól érzékelhetően emberi sikolyok hangjait, melyekről felvételeket is készítettek:

http://www.youtube.com/watch?v=8iPIXq_jGMQ

Jól kivehető az emberi fül számára is, hogy férfiak, és nők sokasága sikoltozik. A felvétel végig visszhangos, ami nem annak köszönhető, hogy az 1977-es technika ennyire torzított volna, hanem valószínűleg az üreg falairól visszaverődő valódi visszhangok miatt.

http://www.youtube.com/watch?v=R_wwLd9Rk3k&feature=related

Aki csak meghallgatta a geológusok közül, mind mély megdöbbenéssel és tanácstalansággal viszonyult a felvételhez. Izgalom uralkodott el a táboron. Mindenki hallhatta a hangokat, és sokan ki is mondták véleményüket, hogy szerintük olyan ez, mintha pokolban kínlódó emberek tömegének hangját hallanák a felvételen. Ám a döbbenet még csak ezután érte el a tetőfokát.

Azon az éjjelen a furatból, hirtelen támadt nagy nyomással, füst tört fel a magasba. Pár másodpercig tartott a jelenség, amikor a füstből egy denevérszárnnyal rendelkező, többméteres lény csapott a táborra. Körözött a megzavarodott emberek felett, és szemmel láthatóan élvezte, mennyire félnek tőle. Aztán elrepült az éjszakába.

Ezek után olyan pánik tört ki, és akkora volt a fejetlenség, hogy a közeli városból az összes mentőautónak ki kellett jönnie. Nagyon erős nyugtató-injekcióval tudtak csak egyeseket lecsillapítani. Néhány embert olyan sokkhatás ért, hogy be kellett szállítani őket a legközelebbi kórházba. A tábor környékét lezárta a hadsereg, és azóta sem lehet megközelíteni azt a helyet.

Dr. Azzakov a következőket mondta az esetről:

„Mint kommunista, nem hiszek a Mennyben vagy a Bibliában, de mint tudós, most már hiszek a Pokolban. Mondanom sem kell, mennyire meg voltunk döbbenve a felfedezéstől, de tudjuk mit láttunk, és hallottunk. Meg vagyunk győződve arról, hogy a Pokol kapuján fúrtunk át. A fúró hirtelen vadul forogni kezdett, jelezvén, hogy üregbe jutott. Az érzékelők szerint pedig drasztikusan megnőtt a hőmérséklet, meghaladta az ezer fokot.”

A társaság nagy része azonnal istenhívő lett, köztük dr. Azzakov is, akinek az esetről jó ideig hallgatnia kellett a Szovjetunión belül. A hazaküldött nemzetközi geológuscsoport azonban szabadon beszélhetett a szibériai élményről. Bár azóta nagyon sok év telt el, a mai napig történnek olyan események, melyek megerősítik a szibériai eset hitelességét.

Ilyen történet például Jacques Cousteau – világhírű francia felfedező, tengerbiológus, kutató – esetében is előfordult. Egy alkalommal, egyik embere meglepő élményben részesült búvárkodás közben. A Karib-tengeren voltak épp, és emberének az volt a feladata, hogy egy felderítetlen, tengerfenék alatti barlangrendszerbe merüljön le. A férfi ezt meg is tette, de röviddel azután, hogy alábukott, máris megrántotta a mentőzsinórt, hogy húzzák fel.

A fedélzetre jutva, olyan pánikhatás alá került, mely miatt sokáig alig tudott megszólalni. Amikor végre erőt vett magán, elmondta, hogy odalent a mélyben, tisztán kivehető emberi sikolyokat hallott, és olyan rettegés tört rá, hogy azonnal menekülni akart. Ez az eset ott és akkor történt, ahol Cousteau kapitány híres kijelentése elhangzott, vagyis az, hogy amit ő ott látott a mélységben, arra még nincs felkészülve a világ.

A föld alatti világ mindig is az érdeklődés középpontjában állt, amióta az embernek szóbeli vagy írásos emlékezete van. Viszonylag újabbnak számít azonban Edmond Halley angol csillagász elmélkedése. Ő azt tanulmányozta – többek között –, hogy miért más a Föld délköre a földgolyó hosszúságához viszonyítva, vajon ez a jelenség bolygónk kiöblösödésének a következménye-e. Halley híres csillagász volt a maga idejében, fel is fedezett többek között egy üstököst, kiszámította pályáját, ezért ezt az égitestet róla nevezték el. A Föld körte alakú kialakulását azzal magyarázta, hogy két mágneses pólusa van. Azt feltételezte, hogy bolygónknak van egy külső burka, és emellett külön létezik egy magva is. Mind a két képződmény pólusa külön-külön mozog. Ezt az elméletét a Brit Királyi Csillagászati Társasággal is ismertette. Ezután kifejtette, hogy a belső magnak is szüksége van fényre, hogy kialakulhasson rajta élet, és ilyen fénnyel rendelkezik is. Az északi fény, vagy az aurora borealis nem más, mint a belső földmag fényének távozása a külső földburok vékony talajrétegén keresztül.

Az amerikai John C. Symmes még a XIX. században világszerte tartott előadásain is azt taglalta, hogy a Föld belsejében létezik egy lakott mag, amelynek lakói a 16. szélességi fok környékén található nyíláson keresztül kapcsolatban állnak a mi világunkkal. Annyi pénzt gyűjtött össze körútjain, hogy expedíció elindításával bízott meg egy Charles Wilkes nevű tengerészt, akivel mérnökök, geológusok és más tudósemberek utaztak el a Déli-sarkra, keresték is a föld alatti világba vezető nyílást, de nem találták meg. Ezzel szemben több ezer térképpel feltérképezték a sark szilárd földjének partjait, megállapították, hogy délen akkora területet fed be a jégmező, hogy akár kontinensnek is tekinthető.

A múlt század diktátora, Adolf Hitler szintén nagy érdeklődést mutatott a Föld belseje iránt, állítólag megszállottan hitt abban, hogy bolygónk belül üreges, és benne élőlények lakoznak. Sőt megszállottan hitt abban az elméletben is, hogy a Föld nem más, mint egy gömbben elhelyezkedő felület, a gömbön kívül pedig nem létezik semmi. A gömb középpontjában van a Nap, annak sugarait veri vissza a gömb homorú belseje. A Hold sem más, mint csak egy visszaverődés, és a csillagok is csak visszaverődnek a gömb belső felületéről. 1942 áprilisában, a háború tetőfokán dr. Heinz Fischer vezetésével elindult egy titkos expedíció a balti-tengeri Rugen szigetére. Fischer doktor szakértője volt a vörösön inneni sugárzásnak, és expedíciója keretében több napra egy érzékeny fényképezőgépet 45 fokos szögben állított fel, amelyben infravörös sugarakra érzékeny filmet helyezett el, hogy a Föld homorú égboltjának visszaverődésében észlelje az angol flotta mozgását.

Dr. Azzakov, a fúrás vezetője az Ammenusastia című finn lapnak kijelentette, hogy a tények, amelyekre rábukkant, olyannyira megdöbbentőek, hogy el sem meri képzelni, mi lehet odalent. „Kezdetben minden rendben volt a fúrással – mondta az orosz geológus–, majd 14,4 kilométeres mélységben a fúrószár erősen remegni kezdett, amire az az egyetlen lehetséges magyarázat, hogy a fúró vége egy nagy kiterjedésű üregbe ért. Ebben a barlangban a hőmérséklet elképesztően magas lehetett, számításaik szerint elérte az 1000 fokot.”

Ez az adat semmiképpen sem egyezett azzal, amit feltételeztek. Odalent szó szerint a pokol lángjainak kellett égniük. A geológusok ekkor abbahagyták a fúrást, és a norvég társkutató, geológus szakember javaslatára másfajta vizsgálatok kezdődtek. Ezek egyike az volt, hogy egy mikrofont engedtek le, amellyel azt akarták kideríteni, milyen földmozgások és lemezaktivitás figyelhető meg a mélyben. A mikrofonok azonban valami különlegeset is észleltek, amit nem lehetett másképpen leírni, mint ezernyi ember fájdalomüvöltését.

”Ez a legutolsó felfedezésünk annyira megrázó volt – folytatta az orosz tudós –, hogy azonnal felfüggesztettünk minden további kutatást. Amikor érzékeny mikrofonjainkkal talajmozgásokat akartunk felvenni, egy különös, magas frekvenciájú hangot észleltünk. Először azt hittük, hogy műszereink hibás működéséből ered, de később a hanganalízis kimutatta, hogy egyáltalán nem erről van szó. A letisztított és a különféle zajoktól megszűrt felvételen emberek fájdalmas kiáltásai és sikolyai hallatszottak. Nem mondok számokat, hogy hányan lehettek, de több ezer, ha nem millió emberi hang keveredett egymással.”

Erről az eseményről egy norvég lap is beszámolt, itt dr. Barn Nummendahl közölte észrevételeit. Ő az Asker című lap munkatársának kijelentette, hogy őket – őt és orosz kollégáját – elhallgattatták. De ő még mindig retteg az életéért, mert megszegte a titoktartási parancsot. Nem is mer visszamenni Oroszországba, mert azonnal börtönbe vetnék. Szerinte a fúrást felső parancsra hagyták abba, és a külföldi szakembereket azonnal menesztették, két napon belül el kellett hagyniuk az ország területét. Meg is fenyegették őket, ha bárkinek elárulják a fúrás eredményét, végezni fognak velük.

”Másnap felkeresett bennünket egy tisztviselő a minisztériumból, és megváltoztatva a korábbi fenyegetést jelentős pénzösszeget ajánlott fel a hallgatás fejében. Amint hazaértem Norvégiába, a teljes összeget – a norvég geológus nem árulta el, mekkora volt, de nem cáfolta meg az újságírót sem, akinek a feltételezése szerint hatszámjegyű dollárösszeg volt – jótékonysági célokra adományoztam.”

Dr. Nummendahl szerint az oroszokat igazából nem a föld mélyéből előtörő hangok izgatták, hanem valami ennél is sokkal rémisztőbb esemény, ami a következő éjszaka játszódott le.

„A felfedezés éjszakáján, amikor mindannyian azt találgattuk, mit is fedeztünk fel, egy hatalmas, fényes gázfelhő tört elő a lyukból, és felvette egy ember arcát. Ebben a gázfelhőben felbukkant egy szárnyas, izzó alak is, és az égen kirajzolódva a következő szó volt olvasható: <Győztem!>”

A táborban leírhatatlan lett a káosz. Egész hajnalban mentőautók szirénáztak, és az orvosok olyan nyugtatót adtak be a munkásoknak, amely állítólag törli a rövid távú emlékezetet, és a sokkos állapotú betegek kezelésére szokták használni.

Más újságírók megkíséreltek utánajárni a finn és a norvég lapok híradásainak. Sikerült is kapcsolatba lépniük a norvég geológussal, aki meghatározta, hol történt a fúrás. Az újságírók helyszíni vizsgálatai azonban nem jártak sikerrel, mert az a terület Szibériában a külföldi kutatók számára tiltott zóna, annyit azonban mégis sikerült kideríteni, hogy a megjelölt területen létezik egy elzárt katonai objektum, amelyen csak egy építmény van, egy vastag betonból épített platform. [link]

***

Mik bizonyítják, hogy földönkívüliek lehettek a hangok okozója, akik ott élnek :

1 - Ez az eset ott történt, ahol Cousteau kapitánynak az a híres mondata hangzott el, hogy amit ő ott látott a mélységben arra még nincs felkészülve a világ, ezért nem mondhatja el.

2 - 1983-ban el is érték a 12 km mélységet ami önmagában is rekordnak számít, ekkor új tervet eszeltek ki, méghozzá a 15 km-es mélység elérését. Azonban nemsokkal később a 13. km környékén váratlanul leállították a fúrást. Arra hivatkoztak túl sok pénzt emészt fel a kísérlet és csekély tudományos és anyagi haszonnal jár, majd a fúrás leállását technikai korlátokkal magyarázták.

Egy 1994-ben kiadott tanulmány szerint azonban az anyagi haszon miatti leállás megdőlt. Ugyanis az eredmények szerint az 5 és 9.5 km-es szint között jelentős aranytelérek és gyémánt morzsalékok találhatók. Néhol elérte a sűrűségük a 80 gramm/tonnát. Továbbra is homály fedte a leállás okát ezután, amíg egy a fúrásban résztvevő tisztviselő feltárta az igazi okokat!

Az elmondása szerint mielőtt elérték a 13. km-t, egyre forróbb területeket értek el, a végén pedig már rendre megolvadtak a fúrók. De nem ez volt a leállás oka, hanem azok a hangok amik a mélyből jöttek. Ugyanis kiáltások hallatszottak a mélyből, amit rögzítettek is.

Gyorsan elterjedt a bázison, hogy megfúrták a pokol tetejét, és az ott senyvedő szenvedő emberek kiabálása hallatszik.

A tisztviselő szerint a tömeghisztéria miatt álltak le a fúrással, semmi más miatt! [link]

*

Az az nem volt reális oka a fúrások leállításának, hisz anyagi potenciál is volt benne, nem beszélve a lehetséges tudományos felfedezésekről és a tudományos rekord túlszárnyalásáról !

3 - Bár sok év telt el azóta, hogy ez az eset megtörtént, a világ kicsit el is feledte, de mind a mai napig vannak egyéb olyan események is, amik megerősítik ennek az esetnek a hitelességét.

Jacques Cousteau egyik embere merült a Karib tenger egyik barlangrendszerébe, ami olyan merülést jelentett, amikor a barlang a tengerfenék alá vezetett.

A barlangba való süllyedés után rögtön behúzta a mentőzsinórt, jelezve, hogy azonnali mentést kér. Amikor kihúzták a fedélzetre, sokáig olyan pánik volt rajta, ami miatt meg sem tudott szólalni.

Amikor pedig erőt tudott venni magán elmondta, hogy olyan tisztán kivehető emberi sikoltozásokat hallott, hogy rettegés tört rá és menekülni akart [link]

Azaz, az eset nem egyedi !

4 - Rengeteg ősi feljegyzés, legenda és ezekkel egybehangzóan a kontaktok is említenek a Föld alatt élő, földönkívüli fajt, mely valaha idetelepült és háborúk során kényszerűlt a Föld alá. Valószínűleg az ő hangjukat halhattuk.