Mit gondolsz, az univerzumban mi értelme van az életnek?

A teremtő(mindegy hogy hívod) ezen, rajtunk keresztül tapasztalja meg magát.

Azon a legfelsőbb szinten nincs idő vagy tér, nem is gondolkosz, kb nirvana. Az ősrobbanás volt amikor kiosztotta , leképezte magát a 3Ds világon keresztül

Az ember alatti világ élete egyszerűen csak van, s nem ébred fel egyetlen növényben, egyetlen állatban sem az, hogy miért van. Csak a boldogságra született ember teszi fel e kérdést magának, és joggal!

Van egy olyan birodalom, amelynek valósága nélkül értelmetlen az önmagára reflektálni tudó létező léte! Ez a birodalom nem a tér és idő dimenzió keretei közé ékelődött létezés, bár létezése itt is észlelhető. A tér és idő képtelenek e birodalmat le- és behatárolni. Vagy szóba állsz e birodalom létezésével, és akkor Teremtőd tud segíteni neked, vagy nem állsz szóba, és akkor elmentek egymás mellett.

Minden, ami él, magában hordoz valami időtlent, tehát örök létet. A kis virág ugyanaz a virág a virágnak nagy korában is, mint kis korában volt. A kis macska ugyanaz a macska nagy korában is, mint kis korában volt, pedig már semmi nincs a nagyban abból az anyagi részből, ami volt a kis macskában. A Teremtő mindenben jelen van létbentartó módon.

A tér és idő dimenzióban az ember alatti világ faj- és önfenntartási ösztöne produkálja magát addig, amíg létezik. Ennek az ösztön-párnak felbomlása után értelmetlenné válik a léte tovább. Ezért, mint növényi, állati lét, elpusztul.

Az emberben Isten nemcsak létbentartó módon van jelen, hanem boldogító módon is! A boldogság viszont csak akkor mondható minden igényt kielégítő valóságnak, ha soha nem kell elmúlnia. Ez pedig a Földön képtelenség. Ezért csak az az ember kaphat értelmes feleletet e kérdésre: miért élek?, aki elfogadja a tér és idő feletti birodalom létezését, és ennek tudatában formálja jelenét. Mi mindannyian onnan jöttünk, és akarva, akaratlan oda vágyunk vissza!

A földi élet értelméről csak az beszélhet okosan, akit éltet a remény, hogy a soha meg nem szüntethető boldogság utáni vágya a mulandó életben csak törekvésben értelmes. Tehát úgy, mint aki úton van! A CÉL annak a birodalomnak megjelenülését elérni, színről színre látni, amelyről fent szó volt, tehát amely nem rögzíthető tér és idő határai közé, bár itt is jelen van, ezt is átjárja.