A földönkívüliek csak farmolni járnak ide, ennyire egyszerű. Igaz lehet?

Valahogy minden legendárium, szent könyv, ősi történet tartalmaz olyan fura történeteket, amik mintha valami számukra megmagyarázhatatlan eszköztárú lényeket próbálna szavakba önteni, rendszerint valahogy istenséggé emelve őket. Vannak folyamatosan beszámolók találkozásokról ma is, nyilván rengeteg olyan, hogy valakik brahiból gyártanak egy jó (?) sztorit, fellendül a túristaforgalom, extra nézettségek generálódnak, stb. A tudomány is valószínűsíti más civilizációk létrejöttét a tágas űrben, bár mai tudásunkkal elég nagy fejtörő, hogy ekkora távolságokat hogyan lehet belátható időn belül megtenni, azért ki se zárhatjuk, hogy van rá mód. Sőt, ősidők óta létező tanítás, hogy illúzió maga a fizikai valóság, és azért ha elkezdesz kutatgatni, hogy valóban így van-e, találsz tudósok szájából is utalásokat, hogy ez bizony nem teljesen értelmetlen kérdés, hogy virtuális-e az, amit valóságként tapasztalunk. Amennyiben igen, akkor teljesen mindegy, hogy a mi illúziónkban mi a fény sebessége, és hogy átléphetetlen-e "idebenn".

A "köztünk vannak" eléggé elterjedt intuitív nézet, és be kell valljuk, néhol nem is hangzik túl meredeken. Már csak az úgynevezett "világrend" is amilyen kifinomultan működik, szinte fura elképzelni, hogy nem irányítja valami emberfeletti géniuszokból álló, emberi léptékkel mérve rendkívül koros vezető réteg.

Mivel egy invázió nem pont így néz ki, valamiért hajlok arra, hogy ha ezek a feltételezések netán közelítenek az igazsághoz, akkor inkább csak tenyészállataik vagyunk, és valamit termelünk folyamatosan, ami nekik éltetőjük. Ha nagyon végiggondolom, mi lehet, elég markánsan vezet a szenvedés, abban nagyon ott vagyunk a szeren. Hirtelen a démonos mesék is mintha más színben tűnnének fel kicsit, nem? Szerinted lehetséges, hogy ennek a hatalmas szívásnak vagyunk az áldozatai? Talán a reinkarnáció maga, főleg az emlékeink elvesztésével, pont ezt a farmot hivatott fenntartani, nem? Mintha elfogtak volna minket, és anélkül, hogy tudnánk magunkról, gyötrődünk ebben a kilátástalan, értelmetlen forgatagban, a lehető legjobb étlapot kínálva. Egy-egy háború valóságos lakoma lehet. Vajon milyen ember az, aki ebben partner?