2022-re már olyan sok a dokumentált UFO-észlelés, hogy a földönkívüliek léte valószínűbb, mint a nemlétük?

Az Univerzum méreteit, illetve a galaxisok és bennük a lakható bolygók számát nézve a földönkívüli élet létezése több mint valószínű.

A dokumentáltnak nevezett UFO észlelések ehhez nem tesznek hozzá semmit; a bolygón éjjel-nappal folyamatosan működő többszáz millió kamera ellenére sem sikerül egy tökéletes, éles, minden kétséget kizáróan hiteles felvételt bemutatni a földönkívüliekről évtizedek óta.

"2022-re már olyan sok a dokumentált UFO-észlelés"

Pont hogy nem. Ahogy nőtt az emberek által birtokolt kép és videórögzítő eszközök száma, úgy csökkentek az UFO észlelések. :D

Nem.

Benne van a nevükben, hogy ezek mind ismeretlen eredetű objektumok/jelenségek, így semmit nem bizonyítanak.

Földön kívüli lények — Hol vannak?

A TUDOMÁNYOS cikkíró Isaac Asimov szerint ez „a kérdés valamilyen módon mindent elront” azok számára, akik azt hiszik, hogy van élet más bolygókon is. 1950-ben Enrico Fermi atomfizikus tette fel először ezt a kérdést, és megtoldotta a következő érveléssel: Ha galaxisunkon belül más bolygókon is létrejött az értelmes élet, ez esetben sok civilizáció bizonyára már évmilliókkal megelőzte a miénket. Vagyis már jóval ezelőtt kifejleszthettek valamilyen csillagközi űreszközt, és ezzel tetszés szerint közlekedhettek galaxisunkban gyarmatosító és felfedezői körútjuk során. De hát hol vannak?

Jóllehet egyes SETI tudósokat ez a „Fermi paradoxon” saját bevallásuk szerint is megingatott, gyakran azonban úgy próbálnak reagálni rá, hogy kimutatják, milyen nehéz lenne a csillagközi utazás. Még fénysebességgel való haladás esetén is, noha ez óriási sebesség, százezer évre lenne szüksége az űrhajónak, hogy saját galaxisunkat átrepülje. Ennél nagyobb sebességgel haladni pedig lehetetlennek látszik.

A tudományos-fantasztikus irodalomnak, mely úgy mutatja be az űrhajókat, hogy képesek néhány nap vagy néhány óra alatt egyik csillagról a másikra elrepülni, semmi köze a valósághoz, ez csupán a fantázia világában létezik. A csillagközi távolságok olyan óriásiak, hogy szinte meghaladják felfogóképességünket. Ha galaxisunkról tudnánk egy kicsinyített modellt készíteni, amelyben a Napunk (amely különben olyan óriási, hogy egymillió Föld nagyságú bolygót képes lenne magában foglalni) narancs nagyságú lenne, a csillagok közötti távolság még akkor is közel 1500 km-t tenne ki e modell szerint!

Ezért a SETI tudósok kénytelenek rádiótávcsöveikre támaszkodni; elképzelésük szerint mivel a fejlett civilizációk nem tehetnek meg ekkora utat a csillagok között, marad az olcsóbb és a könnyebb megoldás az egyéb életformák felkutatására: a rádióhullámok. De a Fermi paradoxon még mindig ott kísért.

Freeman J. Dyson amerikai fizikus viszont úgy következtetett, hogy ha galaxisunkban léteznek fejlett civilizációk, akkor ezeknek a bizonyítékait éppen olyan könnyen megtalálhatjuk, mint New York Cityben a Manhattan szigeten lévő műszaki információ nyomait. A galaxisunkban óriási mértékű rádiós zajnak kellene lennie, amely műszaki üzenetközvetítő berendezésből vagy forrásból eredhet. Ilyet azonban nem észleltek. Valójában az ilyen témáról szóló egyik cikk megjegyezte, hogy a „folytonos kutatás, eredmény nélkül” olyan a SETI csillagászok számára, mint egy monoton egyházi ének.

Kezdenek kételyek támadni

Sok tudós arra döbben rá, hogy kollégáik túl derűlátóan ítélték meg e kérdés tisztázhatóságát. E tudósok most már jóval kisebb számú fejlett civilizáció létezését tartják ésszerűnek galaxisunkban. Egyesek viszont azt mondják, hogy csak egyetlen ilyen civilizáció van — ugyanis a mi civilizációnk. Mások szerint, ha magunkat nem számolnánk, matematikailag egynél is kevesebb lenne az előfordulási esély!

Nem nehéz belátni, miből táplálkozik szkepticizmusuk. Ezt két kérdésben lehetne összegezni: Ha egyáltalán léteznek ilyen Földön kívüli lények, akkor hol vannak? S hogyan kerültek oda?

’Nos, éppenséggel a bolygókon is élhetnek’ — válaszolhatná valaki az első kérdésre. De csak egy olyan bolygó van Naprendszerünkben, amely minden szempontból kedvez az életnek: a mi bolygónk, ahol élünk. De mi a helyzet a galaxisunkon belül a több milliárd más csillag körül keringő bolygókkal? Vajon nem lehetséges, hogy valamelyik otthont adott az életnek? Tény, hogy mostanáig a tudósoknak nem sikerült meggyőzően bebizonyítani, hogy Naprendszerünkön kívül akár egyetlen bolygó is létezik. Miért nem?

Mert rendkívül nehéz egy ilyen bolygót felfedezni. Mivel a csillagok oly távol esnek tőlünk, és a bolygók saját fényt nem bocsátanak ki magukból, még egy olyan óriásbolygó észlelése is, mint a Jupiter, ahhoz a kísérlethez hasonlítana, mintha egy erős fényű villanykörte körül lebegő porszemet akarnánk észrevenni több kilométer távolságból.

De még ha léteznek is ilyen bolygók, és némi közvetett bizonyíték össze is gyűlt ennek bizonyítására, ez még mindig nem jelenti azt, hogy pontosan a megfelelő galaktikus szomszédságban lévő, megfelelő csillag körül keringenek, a csillagtól éppen a legkedvezőbb távolságban, s hogy ezek a bolygók pontosan megfelelő nagyságúak és összetételűek ahhoz, hogy az élet fennmaradhasson rajtuk.