Hogyan hatna a jelenlegi emberiségre és a világra, ha kapcsolatba lépnénk egy nálunk fejlettebb békés idegen civilizációval?

Mindenkit arra kérek, hogy kezelje az alábbi hozzászólást csak az elképzelés és ne a valósága szintjén. Mintha játék lenne, és nem a valóságunk része.

Ezen a kérdésen én is sokat gondolkodtam még gyerekként. Most leszek negyvenhárom éves májusban.

Azóta sok egymástól független filozófiával foglalkozó anyagba sikerült belemerülnöm.

A következőket fogalmazzák meg.

Ha egy alacsony szintű és egy magas szintű lény vagy csoport kapcsolatba lép egymással, mindig az alacsonyabb szintű nyer. A magasabb szintű fél általában nem is tesz mást, csak segít, és udvariasan odébb áll. Különben maga is visszafelé kezdene haladni, hisz őt nem fogja emelni a nála alacsonyabb fél.

Egy magasan fejlett érzelmi képességgel bíró ember szociális, érzékeny és egészségesen passzív. De nincsen tudása.

Többnyire olyat fog választani akinek szintén alacsony a tudása. Akinek az érzelmi fejlettsége is gyenge. Hitvány, de színleg tiszteli és tolerálja az embertársait. Viszont aranyos és szelíd.

A magas tudású, de érzelmileg fejletlen ugyanolyan társat választ mint amilyen ő.

A tudás és a szeretetre való fejlettség általában együtt jár. De ha mégsem, többnyire az alacsonyabb szintű készség fog teret nyerni amikor társat választunk.

Egy magasan szocializált ember, tudással, nem fog egy csupán szerény és aranyos valakit választani magának. Egy tudatos és egyben tudással rendelkező, szociálisan fejlett társat fog keresni. Két ilyen ember exponenciálisan jótékony hatást gyakorol egymásra.

Sem a kicsinyesség, sem a tudás hiánya nem fogja vissza őket.

Kitalált példa.

Mondjuk azt, hogy ez az ember ért néhány társadalom tudománnyal foglalkozó területhez és a biológiához, és professzionális az emberismerete. Ez esetben nagyon gyorsan átlátja az összefüggéseket a világ nagy dolgaiban.

2001. szeptember 11-én rámutat a tévére és azt mondja, hogy ezt felrobbantották. Látva az értetlen tekinteteket, ennyi mond. Három épület tökéletesen magába rogyik, mindez egyetlen napon, és nincs törmelék kupac, gödör van az épületek helyén. Hová tűnt a kettő darab négyszáz méter magas, száztíz emeletes épület? Hova tűnt a hetes számú, műszaki kiszolgáló épület amelyből a két torony kapta a fűtést és az áramot? Az ikertornyok alatti pince mindössze húsz méter mély és hét szintes volt. A 226 méter magas és 47 emeletes, hetes számú épület amelyik harmadikként omlott össze 17 óra 20 perckor, ott látszik, hogy először a lépcsőházfeljáró teteje indul el, majd a teljes épület teteje csak ezután kezd lefelé haladni, és enyhén a középpont felé tartva összedől. Szerette az épületrobbantásos dokumentumfilmeket, amelyeket a Spektrum csatorna akkoriban szinte naponta adott. Ezeknek köszönhetően tudta, ha egy épület teteje így viselkedik, és a beton porrá válva fröcsköl, az épület szintjei pedig nem egyszerűen csak összecsúsznak mint a földrengésnél, az a robbantás jegyeit viseli magán.

Egy másik példa. Ami a koronavírussal kapcsolatban megy azt Goebbels is megirigyelné. Annyira ócska és olyan sokszor van ismételve. Hasonlatos ahhoz mint amivel rávették a derék német embereket arra, hogy egy etnikum a hibás mindenért. Ócska az előadásmód, a diktatúrákra jellemző a stílusa és a gyakorisága. Nem számtalan féle tényt közöl a világból, hogy minél jobban körbe járja az egész emberiséget érintő eseményt, hanem sulykol és megfélemlít. Propaganda.

Az összhalálozási arány sem az egész világon, sem országonként nem nőtt sehol. Nagyjából ugyanannyian haltak meg összesen mint más években. Vagyis nincs járvány. A járvány ott kezdődik, hogy meghal egy ötvenezres lakosú városban tízezer ember egyetlen éjszaka alatt, ahogyan az a dögvész, azaz a pestis idején történt i. sz. szerint 540-41 között. Több halált nem követel egy adott helyen, de az gyors és látványos. Az általános egészségügyi orvosi tankönyv szerint nincs olyan kórokozó amely a populáció 30%-ánál többet képes volna elragadni. Ez nem járvány, hanem csak fertőzés.

Egy a mostanihoz hasonló pánikkeltés tanulságai 2011-ből, amely akkor nem sikerült.

[link]

Müller Cecília maga mondta októberben, hogy 2020. januártól szeptember végéig 25 ezer ember halt meg összesen az országban. 2019. ugyanezen időszakában 31 ezer ember hunyt el. Mindegyik számot kerekítettem. Kevesebben hunytak el tüdőgyulladásban, daganatos, és érrendszeri betegségekben. A koronavírus vitte el azokat, akik más esetben meglehet, hogy az alapbetegségeik áldozatává váltak volna.

2015-ben volt egy nagy kiugrás a halálozásban, de az adatok hullámzását tekintve ez a határon belül van. Hatvannégyezer ember halt meg, közülük ötezren hunytak el az influenzával összefüggésben.

Elnézést az összeesküvés elméletekért. Ne fusson bele senki abba a csapdába, hogy ezeknek hitelt ad. Tekintsen el ezektől, és ne mérgelődjön ezeken. Készüljön inkább arra ami szerinte várható, szép csendben, és legyen jó, őrizze meg az emberségét, mert nagy szüksége lesz rá, és azoknak is akik körülvesznek mindnyájunkat.

Ezek csak kitalált példák. Azt ábrázolják, hogy milyen módon látják a különböző fejlettséggel bíró emberek, vagy más lények az életet.

Ami itt áll az ugyancsak fikció.

Tegyük fel, hogy van egy kor ahol a média csak a negatív híreket közli. Semmi mást. A végén megszületik egy koalamackó valahol, szárnyal a tőzsde és jó a spekulánsoknak. A többi erről szól. Kiszakadt. leszakadt, beszakadt, lezuhant.

A film történelem kezdetén a dohányzást népszerűsítik úgy, hogy a főszereplő mindig rágyújt. Legyen az egy nő vagy gyerek.

A filmek és a sorozatok soha nem ábrázolják a belső szépséget, a harmóniát, a meghittséget és a bensőségességet. Helyette van benne egy jó és egy rossz. A jó mindig megoldja a problémát. Iszik, káromkodik, böfög, ki van mindene elöl-hátul, ha lehajol. Mindenkit becsap. Ugyanolyan kedvelhető gazfickó mint az akit legyőzött. Ami közös a jóban és a rosszban. Mindkettő nihilista, hitvány, és semmi értéket nem ad a világnak. A filmipar a fejlődése során összemossa a jót a rosszal és a végén már nincs is különbség a szereplők között. Az értéktelenség és a dekadencia válik értékké. Az elhajlást külön ünneplik és támogatják. Az egyszer élsz típusú világkép és a média együtt még a legjobb embert is összezavarja időnként. A „nem tudom minek vagyok, semmi értelme az életemnek" látásmód és a könnyen elérhető populáris kultúra egy tökéletes koktél a céltalan és boldogtalan embertömeg létrehozásához.

Az orvost, ha megkérdezem mi az az egészség, nem fogja tudni a választ. Nincs olyan egészségügyi szakértő aki ért az egészséghez. Nincs olyan tantárgy, hogy egészség.

Nincs olyan pszichológus vagy pszichiáter aki ért a lélekhez. Anyaggal javítja a lélek kínját. Anyaggal a magasabb rendű lelket. A lélek nem létezik a lélekgyógyászat szerint.

Az iskolában az egyetlen amit nem tanítanak, az az, hogy hogyan kell tanulni.

Pedig egyszerű. Értenie kell minden szót a gyereknek amit át ad a tanár. Ha nem érti a szavak jelentését, akkor nem érti az anyagot. Próbálja csak ki, hogy időnként belesző egy kínai szót a mondandójába. Jegyre sincs szükség. Addig nem halad tovább senki, amíg az utolsó is meg nem értette azt a feladatot amit kapott a tanártól. Kapjon kevesebb információt, de azt értse az akinek szánják. Ha nem így működik az iskola, akkor nem az a célja, hogy oktasson, hanem valami más.

Az olyan intézmény ahol nem-szeretem tevékenységre kényszerítenek fél napon át, éveken keresztül gyermekeket, az engedelmes és fegyelmezett, de értékrend nélküli rabszolgákat ad a világnak. A legfőbb fokmérő, az emberiesség pedig elmarad.

„Az igazi szabadság akkor jő el, ha megszabadulunk a nyugati oktatás, a nyugati kultúra és a nyugati életmód uralmától."

Mahatma Gandhi

„Igazából kész csoda, hogy a modern oktatási módszerek még nem ölték ki teljesen az áldott kíváncsiságot és érdeklődést."

Albert Einstein

„Az oktatás egy személy kötelező, erőszakos cselekedete egy másikkal szemben. A kultúra az emberek szabad kapcsolata...

Az oktatás és a kultúra közötti különbség egyedül abban a kényszerben nyilvánul meg, aminek a gyakorlására az oktatás jogot formál.

Az oktatás korlátok közé szorított kultúra. A kultúra szabad."

Lev Tolsztoj

Ha erőszakkal kezdődik valakinek az élete, és ez válik számára az egyetlen elfogadottá, és eszébe se jut belőle kitörni, az türelmetlen, erőszakos, és buta lesz. Örömtelenségre és kudarcra neveli az utódait. Ez a típusú iskola erre való.

A társadalom tagjai nem társat, hanem párt választanak. Legyen magas és széles vállú, kedves és aranyos. A belső értéket nem látják, mert mint olyan nem létezik a számukra. Néha egy-egy napon nemesnek látszanak az emberek. Mindenki tudja, hogy ez csak látszat, a matériában nincs belső érték. Csak azok a tulajdonságok számítanak amivel az anyagi világ mentén jól lehet érvényesülni. A simulékony, a kellemes modorú, szép, és nem megy szembe soha az aktuális hatalommal, beilleszkedik, és elfogadja, hogy nem az ember számít elsősorban, hanem az érdekek. Ő az értékes. Nem látnak bele a másik emberbe. Annyira elroncsolódik az önmaguk iránt való őszinteség a sok kisebb és nagyobb erőszak hatására, hogy az önismeret nem alakul ki. Aki nem ismeri, és nem figyeli meg önmagát őszintén a működése során, az nem tudja megfigyelni a többi embert sem. Előítéletek, és vélelmezések működnek. Az emberismeretet a hullámhossz hangsúlyozása helyettesíti. Ha ilyen emberhez közelednénk őszintén és kedvesen, hiába vagyunk emberiesek és normálisak, nem alakul ki kapcsolat, ha a hullámhosszunk eltér. Párja a zokninak, a galambnak, és a lélekvaksága miatt tombolanyeremény módjára választó embernek van. Ő úgy keresgél társat, ahogy a vak ember autót. Nem lát bele az emberekbe, nem is érzi, és nem is érti igazán őket. Aki gyermekkorától szemléli a saját működését, elfogulatlanul anélkül, hogy hozzátenne, gondolna, vagy véleményezné önmagát, abban alakul ki önismeret. Ezt összeveti azzal amit másokban lát, és megérti mások működését.

Aki társat választ, az ismeri önmagát, és olyant keres akivel minden természetes, magától értetődő, mintha a saját, megelevenedett tükörképével kötne életre szóló kapcsolatot. Az ilyen ember az első pillanattól tudja, hogy a másik a hitvese lesz. A megértés olyan fokú és teljes, hogy semmi kétség nem ébred egyik félben sem, hogy a másik ember ugyanazt nyújtja amit ő, és ugyanazt igényli viszonzásul.

E társadalom tagjának nem tudnám elmagyarázni, hogy a szeretet az a közlés legmagasabb foka. Elfogulatlan és feltétel nélküli. A két fél elfogadja egymás hibáit, és nem akarnak egymáson változtatni. Aki tud szeretni, az a másik ember láttán örömöt és szimpátiát érez. A kommunikáció alapja a jóindulat és az erős bizalom és a nyíltság, nincs titok és nincs becsapás.

A szeretkezés pedig az a tevékenység ahol a szeretetet fizikai módon fejezzük ki. Nincs célja. Az igazi kapcsolat bensőséges, szeretettel és bizalommal teli kölcsönös megértésen alapszik. Két ember akkor érti meg egymást, ha minél több közöttük a hasonlóság. Egymásnak a szinergistái. Ez biztosítja a legerősebb megértést egymás iránt, és a legmagasabb szintű összhangot.

A vándoralbatroszok ez utóbbi két tulajdonságot tesztelik amikor társ után kutatnak. Azt nézik, hogy mennyire vannak egy hullámhosszon. Ha szinkronban mozognak, és a mozgásuk természete is ugyanaz, akkor választják ki egymást.

A videó az alábbi cikk alján van.

[link]

Az aranykorban nem volt pénz. A termelő kivitte a portékáját a piacra, letette egy asztalra, és ment is tovább. Kiválasztotta magának azt amire neki szüksége volt, és hazament. Mindenki csak annyit vitt haza, amennyi értéket odavitt.

Az emberi minőség fejlesztésére pedig ott vannak a múlt iratai, a valódi történelem, és az eszerint élő és példát adó emberek, mint tanítók.

A tanító Önben is ott van. Csak el kell csendesedni és figyelni.

Az önmunka egy nagyon nehéz folyamat.

A világ ellentétes példája állandóan késztetést ad arra, hogy írjam felül a saját magam által értékesnek vélt hozzáállást. Így kezdődik az aranykor.

Az ilyen ember gyönyörű, megragadó, felemelő, és inspiráló. Ő csak annak számára látszik, aki maga is ezen az úton jár.

A mocsokban a legmocskosabb győz. Egy etikus társadalomban pont fordítva van. Ott az embereknek a felszabadító boldogsággal együtt járó léleköröm, és az oda vezető etika útja az ami vonzó. Egy ilyen társadalomban a magasabb szintű ember nyeri meg a másikat.

A szív nyitva van. Ez csak úgy őrizhető meg, ha nem vétkeznek a morális szabályok ellen. Vagyis nem ártanak senkinek.

Ott egy pszichopata ember is tisztában van azzal, hogy az ő helye alacsony szinten van, mert ha ő van felül, arra a társadalomra vérzivatar és szenvedés vár.

Az emberek között nagyon kicsi a különbség, az egó hiánya vagy annak kisebb jelentősége miatt. Mindenki nyitott és őszinte, érzelmileg tárva-nyitva van. Erősebb a bizalom és a jóindulat idegenek között is, mint az első pólusban élő családtagok között. A pompa hiányzik, minden anyag természetes. csak a szerszámok vannak fémből, és az ablakok üvegből.

Néhányan a fenti aranykornak a gyermekei. Annyira ritkák, hogy egymást sem ismerik fel. Ezt onnan tudom, hogy soha nem maguk közül választanak társat. Nem hajlandóak átvenni a kor rutinjait. Ezért maradnak olyan megfoghatatlanok, és furcsák. Hiányzik nekik a minta amiből folytatni tudnák önmagukat, de a jelen által kínált mintától sikolt a lelkük és sír a szívük, ha néha kullogva a társadalom után, ártanak másoknak.

Még a leggyönyörűbb lelkek sem képesek minden esetben azt az utat választani amely számukra magától értetődő kellene, hogy legyen. Ahol nincs játszma, nincs becsapás, önmegtagadás és lemondás önmagunkról.

Nagy, fürkésző szemeik vannak, csendben magukba húzódnak és szerények. Bizonytalanok. Végtelenül jóságosak és toleránsak. És nem értik miért nem tudnak beilleszkedni. Egyszerűek, jellegtelenek és unalmasak. Azért mert tiszták, nincsenek játszmáik, nem uralkodnak senkin, és nem érdekli őket igazán az anyagi világ. Ők sem tudnak mind, de annyit látnak, hogy nagy az olló két szárnya között a távolság, a normális és kívánatos élet, és az élt és elfogadott között. És egyre csak tágul.

Nem tudja megélni saját magát, ha nem egy másik hozzá hasonlatos emberrel van, mert nem értik meg. Egy ilyen ember, ha hasonló szemébe néz, eltűnik az egója. Eufóriát és katarzist él át az erős szeretet és öröm közepette. Az érzelmeik akadálytalanul és leplezetlenül áramlanak. Akkor is, ha előtte soha nem látta egymást a két ember. A többiek akkor sem veszik észre, ha mindez a szemük láttára történik. A kívülállók annyit látnak, hogy két unalmas ember még jellegtelenebbé vált.

Az őszinteség és az egyenesség, a nyíltság és a teljes lelki lemeztelenedés a másik előtt. Önfeláldozóan odaadó és bújós. Szégyenlős és félénk, érzékeny és érzelmes. Tele van melegséggel a tekintete. Nem festi a körmét, nem sminkel és használ rúzst, fülbevalót sem visel sok esetben. Csak a belső értéket nézi. Az emberségét és a barátságát kínálja.

Ilyen az ő világa, a jelenben.

Az elsőnek említett társadalmi pólus vége minden esetben az, hogy a fenti ember típus a társadalom aljára kerül, és értéktelenné válik az anyag rabságába süllyedt és emberségét vesztett többség számára. A felső pozíciókat a pszichopaták* és a szociopaták* foglalják el. * Magyarázat az utolsó hozzászólás végén!

Egy egészséges társadalomban nem tudnának az élre kerülni és lerombolni mindent.

Ő akkor tör fel, ha eltűnik a bizalom és a nyíltság az emberek között.

A saját kategóriájukat értik meg leginkább, ezért őket is ilyenek veszik körül.

Ő a miniszterelnök, a belügyminiszter, a polgármester.

A vége szenvedés és hamueső.

Ez a természet törvénye. A természet mindig lebontja azt aminek a fenntartása már nemcsak, hogy felesleges, hanem káros.

A pszichopata és a szociopata ember a természet bontómunkása. Tönkre teszi az elaljasodott és antiszociálissá vált társadalmat. Ez a dolga.

A két pólus messze van egymástól, az elsőnek még rengeteget kell távolodnia a fénytől mire eljut addig a mérnöki felfedezésig, hogy nem alakulnak ki véletlenül a dolgok, főleg úgy nem, hogy a semmiből lesz valami. Megsértve ezzel a termodinamika törvényét, az energia a semmiből keletkezik.

Ez volna a standalone komplex hatás. Vagyis egy soha nem létezett lény önmagát elképzelné a semmiből; A materializmus nyelvezetével élve, Az anyagi világ alkotná meg saját magát a semmiből. Az anyag?

- Amelyben nincs tudat, sem értelem. -

Mindegyiket egy szándék hozza létre, vagyis erednie kell valahonnan. Amikor valamiből lesz valami, annak viszonyítási pontjai vannak, határokkal. Ha egy lény determinálja azt, hogy vagyok, az már egy önmeghatározás. Ott már legalább egy tulajdonság van, ami keretet ad a lény milyenségének és ezzel a saját korlátait is megszabja.

A társadalom az anyag keretei között képzeli el az életet, és ennek szabályai szerint él, alszik, és létezik. Nincs a számára semmi ami ezt megcáfolná.

Egy materialista ember nem tudja mi az, hogy tudat. Például miért szűkül be, ha egyszer nincs is? Nem számít, hogy tudat nélkül nem lehet olvasni, szándékot megfogalmazni, és teremteni. Aki nem tart itt, az ebben elbotlik, miután elolvassa e sorokat, de aztán sikeresen leporolja magát, feláll és tovább megy.

A tudat neki az értelem, az egó, még az állatnak is van. Valami amit nem ért senki, de van rá több szó. A többi csak körítés, filozófiai szemét.

A bölcs csak hátrál. A vágóhidat akarja megreformálni. A szarvasmarha nem reformot akar, hanem szarvasmarha központú életmódot. Élni a neki rendelt életet egy virágokkal teli füves mezőn.

A pszichopátia magyarázata.

A pszichopátia magzat korban alakul ki, magzatelhajtási próbálkozások hatására. A nyolcvanas évek Amerikájában a nők 70%-a próbálta meg legalább egyszer. Ebből látható, hogy a többség legfeljebb szorongó lesz, de nem válik pszichopatává.

A pszichopatának nincsen személyisége. Eljátssza amit elvárnak tőle, és mások reakciójából olvassa ki, hogy mi a pillanatnyi elvárt társadalmi norma a másik fél részéről. Erre jó példa Soros György. Egy közismerté tett ember. Joviális játéka van, normálisnak tűnik. Nincs döccenés és hullámzás nála, mint az egészséges emberek személyiségénél, hanem szokatlanul egyenletes. Ha úgy jelentenek ki egy ilyen súlyú mondatot, amely a mostani után következik „hogy leugrottunk a boltba kenyérért és semmi se történt" és az előbbi idézőjeles mondathoz illő viselkedés is társul, nem tudja, hogyan kell reagálni. Pedig még el is gondolkodott pár pillanatra, mert a riporter viselkedése és a szájából elhangzott mondat tartalma a tanultak szerint nem fért össze.

A mondat.

„Valójában együtt ment vele és segített neki a zsidó vagyonok elkobzásában." Ezután a válasz Soros György részéről. „Igen, így volt. Igen"

Utána még csak nem is jött zavarba, és nem is javította ki a közlését. Ez azért van, mert személyiség nélkül nem létezik empátia sem. Nem tudja mi az, soha nem élte át. Az interjút a CBS készítette 1998-ban. Akkor volt 68 éves az interjúalany.

https://www.youtube.com/watch?v=kLrvExOTpYQ 2:32. másodperctől látható.

Nem számít kicsoda ő, csak mint ismert és köztudottan pszichopata ember itt maga mutatja be, hogyan is működik ő belül. Nem tehet róla, hogy ilyen, nem is értené mi a baj vele. Néhány tapasztalat a pszichopatákkal kapcsolatban arra enged következtetni, hogy nagyon erős pozitív érzelem hatására a személyiségükhöz hozzá tudnak férni pár pillanatra. Olyankor szájtátva néznek, és nem értik mi van, és látszik az ember. Alapvetően azt a traumáját kellene összeomlasztani, amely arra kényszeríti őt, hogy a személyiségét ne élje meg.

Visszavéve a fonalat.

Egy ilyen ember nem képes a szeretetre. A másik ember a számára csak egy élő szerszám, egy eszköz.

A jót és a rosszat meg tudja különböztetni. Ennél fogva büntethető.

A pszichopata ember tulajdonképpen egy született szociopata. Most ő következik.

A szociopata normális emberként születik. A szociopátiát egy érzéketlen, szeretni egyáltalán nem tudó szülő idézi elő általában. Elszigeteli érzelmileg a gyermekét a többiektől, hogy az védtelen és kiszolgáltatott maradjon az ő számára. A könnyebb kontroll, a kisebb ellenállás és a nagyobb engedelmesség reményében. Ha ez sokáig tart, és még fizikai abúzus is kapcsolódik hozzá, nem akar többé szeretni, és a lelki fájdalomtól folyamatosan gyötrődni. A gyermek lezárja a szociális részét. Vagyis az empátia készsége és az emberiessége nem fejlődik tovább. Mindaz ami emberré tesz minket, attól ő elhatárolja magát.

Minden gyermek amivel életében először találkozik, ahhoz kever egy érzelmi koktélt, és ha az szerepel benne az emberekkel kapcsolatban, hogy érezni annyit tesz, mint elviselni a kínzást, az előidézheti az antiszociális forma felvételét. Az érzelmi elszigetelés úgy történik, hogy a szülő negatívan áll hozzá a gyermeknek a külvilággal való érzelmi kapcsolódás felvételéhez.

Igyekszik az érzelmi kapcsolat kialakulásának lehetőségét minden módon megakadályozni és ellehetetleníteni. Ez a folyamat három éves korig befejeződik. Ahogy az alapszemélyiség fejlődése is. Egy szociopata ember soha nem éri el a három éves korú gyermekek érzelmi színvonalát és szociális készségét. A szülő miután azt látja, hogy a gyermeke megtört, többet nem állja az útját, hanem elkezdi programozni. „Az emberek kihasználnak, használd ki őket te is, lopj, és verj át mindenkit." Ezeket ismétli rendszeresen.

A szociopata sem tehet arról, hogy ilyen. Fotón is láttam már, ahol egy ilyen ember egy nagyon erős boldogság élmény hatására önmagát tudta adni és elfogulatlanul.

Nagy különbség a pszichopata és a szociopata között, hogy az utóbbi időnként képes az empátiára, mivel rendelkezik személyiséggel. Rövid ideig képes a beleérző képességét használni, de nem tud benne maradni, csak egy villanásnyi időre. Inkább eljátssza, az kényelmesebb a számára.

A pszichopata ember hajlamos az extrém fizikai agresszivitásra is. A szociopata gyötörni szereti a másikat, jobban szórakoztatja őt mint a fizikai csapás öröme, és az általa kiváltott fájdalom.

Az alábbi videó címében a Nap, az Isten. A lelkek mindannyian Isten részei.

A Kis lélek, az emberi tudat. Test nélkül. A Barátságos lélek a Kis lélek pajtása. Két egyenrangú fél.

A kis lélek és a Nap.

https://www.youtube.com/watch?v=USjzYF4jGiE

17-18 Téeldéer, Csillag Zoli, téeldéer.

Hozzászóhatnál a kérdéshez rövidebben is, a litániát meg eloszthatnád a Gyakorin rövidebb fejezetekre, amik kapcsolódnak is a kérdéshez.

Kérlek vedd ezt jótanácsnak.

Lehet bár igaz meg jó amit írsz, de minek ha senki sem olvasa el?

"Hogyan hatna a jelenlegi emberiségre és a világra, ha kapcsolatba lépnénk egy nálunk fejlettebb békés idegen civilizációval?" Ebből eljutni pár sor alatt Müller Cecíliához...

Három eset lehetséges: vagy felemelnek, vagy békén hagynak, vagy elpusztítanak/szolgasorba taszítanak. Minden attól függ, mentálisan hol állnak és hogy van-e valamink, ami kell nekik. Ha idejutnak, technikailag nyilván el tudnak pusztítani/le tudnak igázni. Kérdés, hogy megteszik-e.