Szellem vagy démon, mi lehetett, és miért történtek ezek?

Aki egy kicsit is szkeptikus, az ne olvassa tovább, mert sokak számára hihetetlen lesz amit írni fogok.

Szeretnék így évek után, utána járni a történteknek, a folytonos rémálmaim miatt.

Kilenc éves voltam, amikor elköltöztünk egy másik városba.

Már nem is tudom mivel kezdődött vagy hogyan, de folyton megmagyarázhatatlan jelenségek történtek.

Kezdetben csak árnyékokat láttam, hangokat hallottam, a dolgok maguktól tüntek el, vagy estek le valahonnan, a rádió volt hogy pontban éjfélkor bekapcsolt, és imádság ment rajta.

Persze én már ezektől is megíjedtem, éjszakánként nem mertem becsukni a szemem, folyton a hátamon feküdtem egy pózban, hogy az egész szobát beláthassam, nem-e történik-e valami.

Idővel kifordultam magamból, pszichológus, aztán pszichiáter lett a vége, figyelemzavar, szorongás miatt.

Amikor ezeket a furcsa dolgokat elmondtam anyámnak, ő tovább mondta az orvosnak, aki halucinációra írt fel nekem gyógyszereket, de skizofrén sose voltam, mivel több vizsgálatom is volt, állítólag csak a szorongás miatt halucináltam és képzelődtem.

Viszont a gyógyszer szedése közben se enyhült semmi.

Egyszer mikor fürödtem a kádban, valami nagyon éles zajt hallottam, aztán meg egyetlen pillanatra, de egy apácát láttam aki nem túl kedvesen nézett rám .

Lehet kinevetni, de azóta mindig úgy mosok hajat, hogy egy pillanatra se kelljen becsukni a szememet, vagy megtörölnöm ha sampon megy be.

Történt olyan is, hogy mikor kikapcsoltam a számítógép monitorját, láttam visszatükrözni hogy áll mögöttem valaki. Persze akkor is sikítva rohantam ki a szobából.

Nagyon sok furcsa dolog történt, a tűzhelyek, tv-k, számítógépek időnként magától ki-be kapcsoltak, ejszakánként kopogásokat hallottam, becsöngettek, úgy hogy nem is volt csengőnk, a telefonomon amiben nem volt sim kártya, egy időben ismeretlen szám hívott. (ez párszor fordult elő) mikor felvettem csak a saját hangomat hallottam visszhangzani. Utólag nem írt ki a telefonom semmilyen hívást.

Az ezt követő időkről (egy két év) nincs is nagyon emlékem. Azt tudom hogy egyszer már zokogtam az ágyon, és szinte majdnem megfulladtam, úgy mondogattam anyámnak, hogy tudom hogy van itt valami.

Később azt mondta, hogy ő is tapasztalta ezeket a dolgokat, de nem akarta mondani nekem, mert már így is ki voltam "bukva."

Az utóbbi idő már szörnyű volt. Nem mertem elaludni, hajnalban három, és fél négy között folyton arra ébredtem, hogy valaki figyel. Ilyenkor mindig elmentem otthonról, tettem egy kört, vettem valami reggelit, de és akkor mentem vissza mikor kivilágosodott.

Persze ha egyedül voltam a házban, akkor nappal is féltem. Olyankor kiültem a ház elé, nem mertem bent maradni.

Miután elköltöztünk még egy ideig ezek bennem voltak, de pár hónappal később már egyáltalán nem féltem egyedül lenni.

A sötét lakásban egyedül aludni, mert egyszerűen nem éreztem magamat veszélyben.

Teljesen meg is változtam, a szorongás és a figyelemzavar is elmúlt, pszichiáterhez sem kell már járnom.

Viszont.... Ilyenkor gondolkodtam el, hogy tényleg nem velem volt a baj.

Nagyon gyakran vannak álmaim a házról.

Hogy bent vagyok egyedül, bezárva, és keresek valamit, de nem tudom hogy mit.

A legbetegebb álmomban szintén bevoltam zárva. Nagyon féltem, az ajtót próbáltam nyitogatni, és amikor hátrafordúltam, a falra felakasztott feszület fejjel lefelé volt, és folyt le róla a vér, közben hangokat hallottam, amik mondták, hogy menjek vissza.

Évek teltek el, és szeretnék utána járni a dolgoknak. Mi lehetett ez?

És valaha fogok még találkozni ezzel szerintetek..?