A szentjánosbogarak valójában tündérek?

Ha felteszel egy kérdést, csak egyféle választ fogadsz el? Akkor miért kérdezel?

Racionális emberek azért olvassák az ezotériát és írnak választ a kérdések alá, mert az, hogy emberek hisznek ilyen dolgokban, káros az emberiségnek, és szeretnénk ezen változtatni. Én például nem szeretném, ha a gyerekem olyan világban nőne fel, hogy azt hiszi, a szentjánosbogarak természetfeletti lények. És ettől még nem válna unalmassá a világ számára, mert ha belegondolsz, nagyszerű élőlény egy szentjánosbogár, és attól, hogy elfogadod, hogy "csak" bogár, még gyönyörű látványt tud nyújtani. Sőt, engem az varázsol el, hogy az evolúció ilyen változatos, bonyolult, nagyszerű élőlényeket hozott létre.

Egyébként a tündéreket is nagyon szeretem, a fikcióban, vagyis ott, ahol a helyük van, könyvekben, filmekben, festményeken.

"Az állat-, növény-, ásvány-fajok angyalai és ördögei: a tündérek, manók.

Nem lények; nem az időben, hanem a változatlanban vannak.

Figyelj meg egy fölrebbenő verébcsoportot: ami a szárnyzizzenésükben nem a természeti hang, de valami édes együgyűség: ez a verébcsapat tündére.

Vagy figyelj meg egy diófát: ha tépázod, kelletlenül és viszolyogva adja gyümölcsét; s ha szelíden, tisztelettel közeledsz hozzá, szívesen adakozni kezd és megpillantod a lefosztottnak látszó alsó ágakon a leg-elérhetőbb és addig észre nem vett diókat:

ez a diófa tündére."

Weöres Sándor

A teremtő képzelet

"A Föld a hazugság tisztítótüze; itt minden hazug körülöttünk: a tér ál-végtelenje, a dolgok ál-valósága, önmagunk ál-sokasága. S az ember-agyban még az igazság is táncol: egyszerre minden igaz és egyszerre semmi sem igaz.

A hazugság-áradatból az egyetlen kivezető út éppen az, amely leghazugabbnak látszik: a képzelet.

A sok ál-valóság közt képzeletedre van bízva az igazi valóság helyreállítása. Nem a hegy és nem a völgy a valódi, hanem a szépség, melyet képzeleted a hegyek-völgyek formáin élvez; és a jelenség világ ál-végtelenjéből képzeleteden át vezet az út a benned rejlő igazi végtelenbe.

Más a képzelet és más a képzelődés, ahogy más a beszéd és más a fecsegés. A képzelődés az élet törvénye szerint működik és az éhen maradt vágyakat köddel eteti;

a képzelet a lét törvénye szerint működik és amit megteremt, műalkotást, tettet, gondolatot: valódi és

igaz.

A Földön mindaz, ami keletkezik és elmúlik, valóságnak neveztetik; csak éppen a képzelet tűnik olyannak, mintha teremtményeit a semmiből húzkodná elő.

Az ál-semmi, ahonnét a képzelet merít: a valóság; s a sok külön-lévő ál-valóságban csak az a valódi, ami bennük semminek, képzeltnek rémlik: érzékelhetetlen, közös lényegük,

a változó megnyilvánulások mögötti változatlan létezés."

Weöres Sándor