A démonok tulajdonképpen szellemek, akiket a sátán felfokozott emberbe beleszállási képességgel?

démon eredetileg istent jelentett (görögül:

δαίμων). Később az isteneknél alacsonyabb, az

embereknél magasabbrendű lényeket jelölték ezzel a névvel.

A démonok, a mitológiákban az istenek és az

emberek között állnak és lehetnek jószándékúak,

vagy akár gonoszak is. Azonban legyen

akármilyen jellemű is, a legtöbb démon képes a

tudat befolyásolására, mások megszállására.

Szinte minden nép mitológiájában találkozhatunk

velük: az ókori egyiptomiak képzelete szerint

mérhetetlen sok ily démon van, kik mindenütt az

ember közelében laknak, a vízben, földben s

levegőben. A hinduk körülbelül 30 000 démont

imádnak. A kháldoknál is voltak tűzi, légi stb.

szellemek. A perzsáknál vannak jó s rossz

szellemek, izedek és dewek, amazok Ormuzd

országában laknak, emezek Ahrimanéban. A

zsidóknál is később, mikor a babiloni fogság

idejében a perzsákkal érintkeztek, kifejlődött egy

démonologia , mely alapjában hasonlít is a

perzsára.

Kereszténységben

A Biblia a démonokat nem mitikus, hanem létező,

de láthatatlan lényekként mutatja be. A démonok

olyan szellemi lények, akik Sátán királyságában a

gonosz angyalok alatti hatalmi szinten vannak.

Testük nincs, földközelben élnek, és legfőbb céljuk az, hogy emberek testébe költözhessenek és bűnös kívánságaikat rajtuk keresztül

végrehajthassák. Vezetőjük Belzebub, a

démonokat a Biblia tisztátalan, illetve gonosz

szellemeknek is nevezi. Lucifer lázadásának következménye, hogy a világban felbomlott a harmónia, és egy gigantikus szellemi harc kezdődött Isten királysága és Sátán

királysága között. Jézus Krisztus szolgálatának szerves része volt a démonok kiűzése az emberekből. (Lásd például Máté evangéliuma 12:28; Márk evangéliuma 1:34, Lukács evangéliuma 13:32), egyes esetekben így

gyógyítva meg embereket (Máté 9:33), bár a

Biblia nem állítja, hogy minden betegséget

démonok okoznak. Jézus az apostoloknak is

hatalmat és utasítást adott a démonok kiűzésére

(Máté 10:8; Márk 3:14-15), valamint ezt Mennybe

menetele előtt kiterjesztette a benne hívőkre

(Márk 16:17).

Egyes vélekedések szerint a kereszténység

kezdetén az emberek abban a hitben éltek, hogy a

betegségeket démonok okozzák, ezért a démon-

űzés ismert mesterség volt akkoriban.

A kereszténység első századában a démonokban

való hit igen erős volt; a régi pogány istenek mind

gonosz démonokká váltak, de más démonokban is hittek, akik egytől-egyig gonoszok voltak és isten ellenségei, valamint ők voltak okai az egész

pogányságnak , elvakítva az emberek eszét.

A mai keresztények között a Bibliát isteni

tekintéllyel rendelkező, ihletett műnek elfogadók

között továbbra sem vitatott a démonok létezése,

sem az, hogy a Jézus nevébe vetett hit által

azokat ki lehet űzni.

Forrás: Wikipédia ™