Vámpírok, mint tudni véljük, nem léteznek. Jut eszembe, hol lehet hiteles statisztikát olvasni arról, hogy mennyi vért vesznek emberektől, és mennyit használnak fel beteg vagy balesetet szenvedett emberek megmentésére?

A szúnyogok is vért isznak, és még egy pár faj. Nem elképzelhetetlen tehát, hogy egy élőlénynek a vér jelentse a táplálékot. Csak a rovarok elég kicsik és egyszerű felépítésűek ahhoz, hogy elbánjunk velük, és ne kelljen a kegyeiket keresve kompromisszumot kötni velük. Valakikhez (valamikhez) képest viszont mi számíthatunk egyszerűnek, relatíve fejletlenebb értelműnek, így velük szemben már nem ugrálhatunk. Egyáltalán nem állítom, hogy léteznek vámpírok, de e logika alapján nem is zárható ki. Végülis az élőlények egymásból táplálkoznak, ahogy mi energiaforrásként használjuk az állatok bizonyos részeit, úgy mi is forrásként hasznosíthatók lehetünk más élőlényeknek, csak nem tudunk róla, mint ahogy a tyúk sem tudja az udvarban, hogy azért van ott, hogy a tányérunkon kössön ki végül. Miért is gondolnánk, hogy a táplálékláncnak végeszakad az emberrel a legtetején?

Minden láncszem azt hiszi, ő van legfelül, és ez végülis természetes is, mert lefelé (visszafelé) tudunk csak rálátni a dolgokra, de ami előttünk (felettünk) van, arra nincs rálátásunk.

Ez igaz. :)

Bár az is igaz, hogy nem mindig ismertük azokat az élőlényeket, akik belőlünk élnek. Az most mindegy, hogy a biológia szempontjából fejletlenebbek nálunk. Pl. élősködők, bacik, vírusok. Ezek akkor is minket csapoltak (átvitt értelemben), amíg nem tudtunk róluk, csak a hatásukat éreztük, esetleg valami természetfeletti erőnek tulajdonította be a kor embere. És hát minden fajt még most sem ismerhetünk. (Nem gonosz lényekre gondolok, csak olyanokra, akiknek a túlélésükhöz van szükségük ránk, mint ahogy nekünk is a tyúkra, akit levágunk.) Szóval ahogy fedezik fel az újabb fajokat, úgy lehet köztük számunkra semleges, lehet, akikkel szimbiózisban tudunk élni, lehetnek, akiket tudunk hasznosítani valamilyen energiaforrásként, és így elvileg lehetnek olyanok is, akik meg belőlünk igyekeznek energiát nyerni. És ahogy a régi kor embere ráfogta a szellemekre a még nem ismert élőlények negatív hatását, úgy a mai kor embere ráfogja a véletlenre, a genetikára és egyebekre azt, amit nem ért. Vagy fel sem merül benne a kérdés, hogy miért úgy működünk, ahogy, természetesnek veszi, hogy olyannak kell lennünk, amilyenek vagyunk, és az úgy normális. De miért ne lehetnénk erősebbek, energikusabbak, bölcsebbek, intelligensebbek, miért nem 130 év az átlagéletkor? Jó, tudom, ha annyi lenne, akkor meg lehetne kérdezni, hogy miért nem inkább 300 év. :) Mindenesetre szerintem rengeteg vért vesznek folyamatosan, és senki nem tudja nyomon követni, hogy mi lesz a sorsa, mennyit és hol és mire használnak fel, mennyi megy pocsékba. Az embernek megnyugszik a lelkiismerete, hogy "én jófiú vagyok, adtam vért", és ezzel le is van tudva a dolog. (Persze nem nagyon tehet többet az ember, nem is azért mondom.) Lehet, hogy ezen a véradás téren nincs is igazából semmi turpisság, de általánosságban ez a fajta gondolkodás kiszolgáltatottá teszi az embert, hogy nem tesszük fel a kérdést: miért is? ki mondja? biztos így kell lennie? Illetve aki felteszi, azt többnyire bolondnak nézik. Pedig ez még nem lenne paranoia, csak puszta megkérdőjelezések, a kritika nélküli (kényelmes és felelősségmentes) elfogadás helyett.