Vannak magyar kriptozoológusok? Ha igen azok végeztek már kutató munkát a mátranováki fanyüvő után?

Én már voltam kint, igen.

[link]

Annak idején, aki ezt a fiút látta ugyanúgy bolondnak tartották, mert nem hitték el, hogy ilyen van, amíg el nem fogták. Szinte hihetetlen, hogy ez a fiú bőrhártyákat növesztett a "vízi életmódhoz". Mégis megtörtént!

Mi van, ha a mátranováki fanyűvőnek is van valamilyen igazságalapja? Nem egy új faj, nem egy "yeti", de lehet hogy egy életben maradt majomfajta, ugyanis itt Magyarországon is elvoltak szaporodva még régebben, és pont olyan fajta, amelyiknek a leírása tökéletesen egybevág a fanyűvővel.

Épp ezt kellene kideríteni!

A folklórban is találhatunk leírást, ami olyasmi lehet mint a fanyűvő.

"Salamon Anikó: Gyimes csángó mondák, ráolvasások, imák. 1987, 121. történet:

"Vót egy régebbi kaliba Királykúton, egy kaszáló kertbe, s akkor a juhok kimentek oda, s ment a leányka, a testvérem, a kaliba felé vissza. S akkor a kaliba ajtóba meglátta, hogy állott a vadleány vagy vadember, asszony-e, vaj ember. Olyan vót, mint egy szürke juh, olyan gyapjas alakba vót. Csak keze s feje vót. Neki vót támaszkodva az ajtónak, vigyázkodott ki onnét. S akkor a leányka megijedett, s futott, s nagy sóhajtva bészaladott a szállásra a szüleihez, s osztán mentek ki, de mán eltűnt vót, nem mutatkozott meg, elhúzódott vót. Azelőtt ott még látták. Azon a helyen látták, Békás tartományba, egy vőgyön, úgy híják Királykút. De azt mondják, hogy gyéren szaporítanak." "

Nem értem az összehasonlítást. Kb. úgy hangzik, hogy csak mert nálatok kitalált egy kacsa hírt, akkor már ergo az összesnek annak kellene lennie.

"a mai, műholdas kémkamerák idejében mennyi esélye lenne egy ilyen lénynek a láthatatlan életmódra? Mi a ménkűt eszik? És ha már eszik, miért nem találták még meg a székletét? Egyéb használati tárgyát?"

Rengeteg állat eltud még most is tűnni az erdők és dzsungelek sűrűjében. A lombkoronán nem hatol át a műhold.

Hogy mit eszik nem lehet tudni, de csak végig kell gondolni az erdő adta lehetőségeket. Növény,hús, bogyó stb. Minden egyes székletet meg mégis ki lesegeti át szerinted itt? Tárgyat meg kitudja hogy használ-e, ha nem használ fölösleges is keresni, de erősen kétlem, hogy kőbaltákat kéne keresni az erdőbe. A tárgy lehet egy egyszerű kő vagy bot, amit aztán eldob.

Az hogy fél az embertől nem párosul feltétlenül nagy intelligenciával. Rengeteg állat fél az embertől, ismeretlentől mégsem tulajdonítunk nekik sok észt.

Megértem álláspontjaidat és valamilyen szinten jogos is, azonban a beszámolók egybehangzása külön figyelmet érdemel mint a lény kinézetét, viselkedését illetően. Mivel alaposan átnéztem ezt a témát felfigyeltem összefüggésekre is, mégpedig hogy az összes helyen régi bányák, kőfejtők vagy riolittufás barlangos helyek találhatóak. Ez arra enged következtetni, hogy lehet barlangi életmódot folytat és esetleg itt bujkál. Így nem szokott hozzá az erős napfényhez sem a sötét miatt. Ez azonban feltűnik a beszámolókban is hogy csak este látták és érzékeny volt a fényre. Azonban itt jön egy újabb dolog: hogy a kárpát medencében és M.o.-n előkerült majom csont leletek alapján pont ugyanígy viselkedtek és éltek ezek az állatok is és még ugyanúgy is néznek ki, mint a "fanyűvő".

Szép, amiket írsz, és látom, emberemre akadtam. Hadd mondjam el, hogy mi zavar engem ebben az egészben. (S az összes többi lény-regékben.)

Beláthatjuk, ugye, hogy bizonyos egyedszám alatt egy faj sorsa meg van pecsételve. Az egyszerű életszerkezetekről itt most ne beszéljünk, de egy hosszú tenyészidejű emlős esetén a populáció fenntarásához minél több vérvonalra, és egyedsűrűségre van szükség. Ezek hiányában esélye sincs a túlélésre. Ezek a feltételek ugyanakkor kizárják azt, hogy elkerüljék az emer figyelmét. Egy talajlakó mikroorganizmus esetén még elképzelhető, (bár azokból is többszázezret ismerünk) de egy Góliát méretű lénynél aligha.