Mik azok az árnyemberek? Vagy árnylények vagy hogy hívják?

Az Index fórumról néhány 'élménybeszámoló'

"Én is láttam egy ilyen árnyembert. Tizenhat éves koromban a nagybátyámmal, a feleségével és három lányukkal együtt éltem egy társasházban, Maine államban. Egy éjjel elaludtam a földszinten, a kanapén. Fél kettő körül felébredtem, és úgy döntöttem felmegyek az ágyamba. Kikapcsoltam a tévét és a lámpát, és elindultam felfele a lépcsőn. A lépcső tetején, pontosan szemben volt a fürdőszoba, és annak a túloldalán egy ablak, az ablak alatt pedig egy utcai lámpa. Ez elég fényt adott, hogy ne kelljen villanyt gyújtanom. Négy vagy öt lépést tettem a lépcsőn, amikor észrevettem valamit a szemem sarkából. Egy ember árnyékának tűnt. Gondoltam, a nagybátyám az, és most le fog szidni, hogy még fent vagyok.

Mentem tovább a lépcsőn, abban a hiszemben, hogy minden rendben van. Az árnyék a fürdőszobai ablak elé libbent, és megfagyott bennem a vér. Átlátszó volt. Az ablakból jövő fény torzult, mintha vízen át látnám, de tisztán látszott. Bénultan álltam, mint egy őz a fényszórók előtt, leírhatatlan félelmet éreztem. Azt kívántam, bár eltűnhetnék a földről, csak ezt ne kelljen látnom. Az alak megfordult, és lefelé indult a lépcsőn. Felemeltem a karomat, hogy megállítsam, de simán átment rajtam. Olyan érzés volt, mintha apró tűkkel szurkálnának, vagy mintha nagyon hideg vízbe mártanám a kezem. Majdnem hánytam. Nem fordultam utána, és nem mentem a fürdőszobába se. Egyenesen az ágyamhoz rohantam, megragadtam az unokatestvérem rózsafüzérét, és megpróbáltam felidézni az imákat, amiket a vasárnapi iskolában tanultam. Nem mondtam el senkinek a családomban. Összesen pár embernek beszéltem róla. Esküszöm, hogy a történet igaz, amennyire emlékszem rá. Soha nem láttam árnyembert korábban, sem azóta. És remélem, nem is fogok."

"19 éves vagyok, New Jerseyben élek, és mostanáig nem találtam választ arra, amit láttam. Természetesen az árnyemberekre gondolok, én ezeket a dolgokat rendszeresen látom, és halálra rémisztenek, mert mindig akkor történik, amikor egyedül vagyok, vagy amikor nem figyelek. A legutóbbi akkor volt, amikor a bátyámtól jöttem haza; azt hiszem úgy éjfél lehetett. A hátsó ajtón mentem be, ami a konyhába nyílik. Leraktam a kulcsomat, és a hűtő felé indultam, amikor észrevettem valakit velem szemben, a nappaliban. Úgy láttam, mintha nappal lett volna, nem sok részletet vettem ki, de nem ismertem fel, és tudtam, hogy nem a szüleim. Körülbelül 3 méterre volt. Megráztam a fejem, de mire újra odanéztem, nem volt ott. Nagyon megijedtem, a hűtőhöz mentem, hogy kivegyem a jeges teát. Ahogy felegyenesedtem, ugyanazt a figurát láttam közvetlenül mellettem, a hűtőajtó mögött... annyira megrémültem, hogy felordítottam, és majdnem beugrottam a hűtőbe.

Az a helyzet, hogy folyamatosan látom ezeket a... dolgokat, a házban, a tükörben, és ahogy mások is, az ablakban, és nem bírom tovább. Azt hiszem, a szüleim nem hisznek nekem, de nem az ő arcukba bámulnak arctalan alakok. Komolyan félek ezektől, mert nem tudom, mit akarnak. Jobb szeretném nem is tudni, azt akarom, hogy menjenek el."

"Hadd meséljem el az én árnyember-élményemet.

A szüleim kocsmája fölötti lakásban üldögéltem, körülbelül 17 éves voltam. Tévéztem, és egyszer csak úgy éreztem, valaki figyel. Ekkor a kutya, aki mellettem feküdt, felkelt, és morogni kezdett. Ekkor vettem észre azt, amit leginkább úgy írhatnék le, hogy egy férfi-alak, amit kivágtak a térből. Egy teljesen emberi figura, mindenféle részlet nélkül.... nagyon férfias és izmos... csak egy fekete alak, de nem árnyékban vagy sötétben. Ahol a részleteknek kellett volna lenni, csak feketeség volt, fekete lyuk. Az ajtóban állt, és amikor hangosan odaszóltam: ki az?, meglepve hátralépett, és elmenekült. Nagyon gyors volt, és bár csak egy méterre volt tőlem, mire odajutottam, eltűnt. Mostanáig nem is sejtettem, mi lehetett az, de aztán hallottam ezekről az árnyemberekről, és megnéztem az oldalt. Szóval ez az én sztorim, és aki nem hiszi, annak azt üzenem: nem tudom, mi volt az, de ki kell deríteni, mert nagyon furcsa. Egyébként nem éreztem, hogy gonosz volna, inkább kíváncsi.

Michael"

Én annyit olvastam róla hogy kb. 3 másodpercig léteznek, rosszándékúak, és valaki azt írta hogy a tükörben látta maga mögött, több se kellett, azóta nincs a szobámban tükör XD