Ki az, akinek kételkedik a szellemvilág létezésével kapcsolatban a történetünk elolvasása után?

3 évvel ezelőtt Szüleimnél töltöttünk egy hétvégét. Előzményként tudni kell, hogy Szüleim nem hisznek a szellemvilágban és az eseményt megelőző hónapban vásároltak egy antik hatású nagy tükröt a hálószobába, illetve egy kínai ébresztőórát, amit én állítottam be (nem az első ilyen óra volt). Bár ébresztőt nem tettem rá, minden nap 02.00 és 14.00-kor megszólalt (annak ellenére, hogy 24 órásra volt állítva).

Utólag tudtuk meg, hogy néha bekapcsolt magától a TV is, ami addig ment, amíg ki nem nyomták.

Ez volt eddig a hallomásból szerzett információ.

Azon a bizonyos hétvégén a "tükrös" hálóban aludtunk, amikor is felébredtem egy gépiesen csengő szóra, mely úgy hangzott, mintha egy mellettem álló ember súgta volna oda. Felültem az ágyból - az akkor még sötét szobában, majd átgondoltam a dolgot és kezdtem visszafeküdni, hogy biztos magamban beszéltem, vagy álmodtam. Ebben a pillanatban megszólalt Feleségem: - Te is hallottad? Megmondom őszintén, Férfi létemre a hideg futkosott a a hátamon.

Ezután feloltottam a lámpát, 02.00 volt és kiderült, hogy Feleségem ugyanazt a szót hallotta, amit én is.

A csavar a történetben: az a bizonyos szó egy név volt, méghozzá a családunkon belül nekem adott becenév, amiről még Feleségem sem tudott...

Megfogtuk a cuccainkat, átmentünk a másik szobába, reggel Édesanyám megdöbbenten vette észre, hogy nem vagyunk a hálóban. Mikor reggel elmeséltük a történetet, kinevettek minket, mint mindenki, aki hallotta.

Elég ha mi tudjuk, hogy ez nagyon is komoly volt - azóta sem aludtunk ott.