Üdv! Sokan látnak árnyékembereket, akik megjelennek, majd eltűnnek. Minél több információt szeretnék róluk megtudni. Td valaki segíteni ebben? Mik vagy kik lehetnek azok? Milyen szándékaik vannak vajon?

Itt van néhány élménybeszámoló, és alul leírom amit én tudok róluk.

"Én is láttam egy ilyen árnyembert. Tizenhat éves koromban a nagybátyámmal, a feleségével és három lányukkal együtt éltem egy társasházban, Maine államban. Egy éjjel elaludtam a földszinten, a kanapén. Fél kettő körül felébredtem, és úgy döntöttem felmegyek az ágyamba. Kikapcsoltam a tévét és a lámpát, és elindultam felfele a lépcsőn. A lépcső tetején, pontosan szemben volt a fürdőszoba, és annak a túloldalán egy ablak, az ablak alatt pedig egy utcai lámpa. Ez elég fényt adott, hogy ne kelljen villanyt gyújtanom. Négy vagy öt lépést tettem a lépcsőn, amikor észrevettem valamit a szemem sarkából. Egy ember árnyékának tűnt. Gondoltam, a nagybátyám az, és most le fog szidni, hogy még fent vagyok.

Mentem tovább a lépcsőn, abban a hiszemben, hogy minden rendben van. Az árnyék a fürdőszobai ablak elé libbent, és megfagyott bennem a vér. Átlátszó volt. Az ablakból jövő fény torzult, mintha vízen át látnám, de tisztán látszott. Bénultan álltam, mint egy őz a fényszórók előtt, leírhatatlan félelmet éreztem. Azt kívántam, bár eltűnhetnék a földről, csak ezt ne kelljen látnom. Az alak megfordult, és lefelé indult a lépcsőn. Felemeltem a karomat, hogy megállítsam, de simán átment rajtam. Olyan érzés volt, mintha apró tűkkel szurkálnának, vagy mintha nagyon hideg vízbe mártanám a kezem. Majdnem hánytam. Nem fordultam utána, és nem mentem a fürdőszobába se. Egyenesen az ágyamhoz rohantam, megragadtam az unokatestvérem rózsafüzérét, és megpróbáltam felidézni az imákat, amiket a vasárnapi iskolában tanultam. Nem mondtam el senkinek a családomban. Összesen pár embernek beszéltem róla. Esküszöm, hogy a történet igaz, amennyire emlékszem rá. Soha nem láttam árnyembert korábban, sem azóta. És remélem, nem is fogok."

"19 éves vagyok, New Jerseyben élek, és mostanáig nem találtam választ arra, amit láttam. Természetesen az árnyemberekre gondolok, én ezeket a dolgokat rendszeresen látom, és halálra rémisztenek, mert mindig akkor történik, amikor egyedül vagyok, vagy amikor nem figyelek. A legutóbbi akkor volt, amikor a bátyámtól jöttem haza; azt hiszem úgy éjfél lehetett. A hátsó ajtón mentem be, ami a konyhába nyílik. Leraktam a kulcsomat, és a hűtő felé indultam, amikor észrevettem valakit velem szemben, a nappaliban. Úgy láttam, mintha nappal lett volna, nem sok részletet vettem ki, de nem ismertem fel, és tudtam, hogy nem a szüleim. Körülbelül 3 méterre volt. Megráztam a fejem, de mire újra odanéztem, nem volt ott. Nagyon megijedtem, a hűtőhöz mentem, hogy kivegyem a jeges teát. Ahogy felegyenesedtem, ugyanazt a figurát láttam közvetlenül mellettem, a hűtőajtó mögött... annyira megrémültem, hogy felordítottam, és majdnem beugrottam a hűtőbe.

Az a helyzet, hogy folyamatosan látom ezeket a... dolgokat, a házban, a tükörben, és ahogy mások is, az ablakban, és nem bírom tovább. Azt hiszem, a szüleim nem hisznek nekem, de nem az ő arcukba bámulnak arctalan alakok. Komolyan félek ezektől, mert nem tudom, mit akarnak. Jobb szeretném nem is tudni, azt akarom, hogy menjenek el."

"A szüleim kocsmája fölötti lakásban üldögéltem, körülbelül 17 éves voltam. Tévéztem, és egyszer csak úgy éreztem, valaki figyel. Ekkor a kutya, aki mellettem feküdt, felkelt, és morogni kezdett. Ekkor vettem észre azt, amit leginkább úgy írhatnék le, hogy egy férfi-alak, amit kivágtak a térből. Egy teljesen emberi figura, mindenféle részlet nélkül.... nagyon férfias és izmos... csak egy fekete alak, de nem árnyékban vagy sötétben. Ahol a részleteknek kellett volna lenni, csak feketeség volt, fekete lyuk. Az ajtóban állt, és amikor hangosan odaszóltam: ki az?, meglepve hátralépett, és elmenekült. Nagyon gyors volt, és bár csak egy méterre volt tőlem, mire odajutottam, eltűnt. Mostanáig nem is sejtettem, mi lehetett az, de aztán hallottam ezekről az árnyemberekről, és megnéztem az oldalt. Szóval ez az én sztorim, és aki nem hiszi, annak azt üzenem: nem tudom, mi volt az, de ki kell deríteni, mert nagyon furcsa. Egyébként nem éreztem, hogy gonosz volna, inkább kíváncsi.

Michael"

"Hát nem tudom mit higgyek ezekkel kapcsolatban. Reggel én is látok ilyeneket, de ez egyszerűen a fáradtságtól van. Amíg nem olvastam bele a topicba, nem is foglalkoztattak. Ma reggel is többször odakaptam a fejem az üvegajtóhoz, határozottan láttam ott valamit. De mindig is tudtam, hogy ezek csak az agyam szüleményei. Kizárólag reggel és este látok ilyesmiket. Szerintem nincs jelentősége, számomra legalábbis nincs. Amit álmában lát az ember az se valódi, mégis tisztán lát mindent. Ébren miért ne láthatna? Nem kell feltétlen azt látnunk, ami a "szemünkből jön". Ráadásul csak elmosódott árnyakról van szó (tisztelet a kivételnek :)" Jó, ebbe belejavítottam néhány helyesírási hiba miatt :)

"Körülbelül három éve találkoztam egy árnyemberrel. Az amerikai légierőnél szolgáltam, Németországban. Az éjféltől reggel hétig tartó őrszolgálatot láttam el. Feladataim közé tartozott a kiosztott felszerelés ellenőrzése minden héten. Éppen egy kompresszort vizsgáltam, amihez odaálltam a műhelykocsival, hogy a reflektorok fényénél jobban lássak. Épp végeztem volna, amikor láttam, hogy valaki elmegy az egyik reflektor előtt, ami körülbelül két méterre volt tőlem. Csak a szemem sarkából láttam. Persze gyorsan odafordultam, meglepve, hiszen hajnali háromkor senkire sem számítottam. Az alak egy sétáló árnyék volt. Elment a másik lámpa előtt is, mire felordítottam, a kocsihoz rohantam és elhajtottam. A fény nem ment át az alakon, és elég közel volt ahhoz, hogy lássam, nincs semmilyen arcvonása.

Ezután nagyon féltem. Elmondtam a kollégáimnak, de persze azt hitték, bolond vagyok. Nem mertem kiszállni a kocsiból éjjel egyedül. Könyörögtem, hogy helyezzenek másik szolgálatba. Ez egy darabig nem sikerült, de többet nem láttam. Minden alkalommal tágra nyílt szemmel fürkésztem a sötétséget, remélve, hogy nem látok semmit.

Akkor nyugodtam csak meg kissé, amikor pár nap múlva megkérdeztem a katonai rendészeket, akik szintén éjjel járőröztek a kifutópályán. Azok a rendészek, akik látták az árnyékot, Darkman-nek nevezték. Mondták, hogy időnként azt hitték, valaki behatolt a bázisra, de amikor odavilágítottak, nem volt ott semmi. Egy fickó látta a Darkmant szemtől szembe. Úgy mesélte, amikor a figura rájött, hogy nézi, árnyékká vált, egyszerűen beleolvadt az árnyékba.

Azt is pletykálták, hogy valaki itt a pályán bolondult meg, és fejbe lőtte magát. A furcsa az, hogy én nem meséltem el a rendészeknek, mit láttam, csak amikor elmondták ugyanazt, amit én is átéltem." Az index fórumból vannak.

Na, én annyit tudok, hogy kb 3 másodpercig léteznek, és rossz szándékúak, de ezen lények létezésére is annyi a bizonyíték mint a csillámfaszlámáéra, vagy a tündérekére, sellőkére :) de kitudja.