A valóságban léteznek zombik?

Zombi fogalma, mint a kérdésben is definiált "élőhalott", nyilvánvalóan nem létezik, a szó maga is egy paradoxon.

Csak mint érdekesség, utóbbi évtizedekben több esetet dokumentáltak Haitin, ahol embereket "zombinak" nyilvánítottak.

Ezek az esetek gyakran pszichiátriai rendellenességeket vagy más egészségügyi problémákat takartak.

Például egy 1997-es kutatás során három olyan embert vizsgáltak meg, akiket zombinak tartottak. Az eredmények azt mutatták, hogy ezek az emberek valójában éltek, de különféle mentális betegségekkel küzdöttek.

Forrás: Journal of Caribbean Studies

Állítólag Haitin a mai napig léteznek igazi zombik. A mindennapi életet ott a mágiába és a szellemekbe vetett hit jellemzi. Haitin még valódi törvények is vannak a zombizás ellen. A zombis történetek pedig egészen a 17. századig visszavezethetők. A Nyugat-Afrikából elhurcolt rabszolgák magukkal hozták hagyományaikat az új világba, és a keresztény meggyőződéssel ötvözve létrehozták az úgynevezett vudu mágiát – a zombimítosz bölcsőjét.

1928-ban egy William Seabrook nevű amerikai újságíró Haitire utazott, hogy tanulmányozza a vudu kultuszt. Beszámolóiban azt állította, hogy az emberek feltámadtak a halálból; lelketlen emberi holttestek voltak, de a boszorkányság által az élet mechanikus látszatával ruházták fel őket. A halott testet úgy járt, viselkedett és mozgott, mintha élne. Ez volt a zombi első angol nyelvű meghatározása. Seabrook azt írta, hogy ezek a zombik lelketlen munkásokként dolgoztak az ültetvényeken. Azt is állította, hogy hárommal közülük személyesen is találkozott. Természetellenes és furcsa lényeknek írta le őket. Úgy tántorogtak, mint a vadállatok és automaták, és a szemük volt a legrosszabb: egy halott ember szeme.

Seabrook alkoholista volt, és hajlamos volt összekeverni a fantáziát a valósággal, de vajon tényleg lehetséges-e vudu mágiával zombivá változtatni az embereket? A haiti vudu szerint a lélek két részből áll – két jó angyalból. Az egyik az akaraterőnket, a másik a tudatalattinkat képviseli. A zombi-próbán a lélek tudatos részét a bokor – a vudu pap vagy papnő – ellopja, hogy áldozatát erőtlenné tegye. Így zombivá válnak, akiknek van energiájuk a mozgáshoz, de nincs szabad akaratuk. Ideális munkássá, tökéletes rabszolgává válik. Lehet, hogy ezek a zombis történetek és mítoszok a rabszolgaság évszázadainak allegóriái, amely Haitin különösen kegyetlen volt? Egyes esetekben maguk a “zombik” beszéltek zombivá válásukról, hogy megmagyarázzák szörnyű helyzetüket. A mítoszok és legendák végső soron abban az emberi vágyban gyökereznek, hogy magyarázatot adjanak olyan dolgokra, amelyeket nem lehet könnyen megérteni.

Vannak más elméletek is arról, hogy az emberek “zombik”. Egyes esetekben a zombivá vált személy epilepsziás rohamokban szenvedett, és az epilepsziát az esetlegesen kapott gyógyszerek okozhatták. Néhány más eset egy titokzatos anyag, valamilyen méreg körül forog, amely az embereket halálszerű állapotba hozta. A Karib-tengeren elterjedt gömbhalakból kivont tetrodotoxin nevű idegméreg a normál izmokra hat, és teljes bénulást okozhat, de a szív sokkal kevésbé reagál a méregre, így az áldozat már nem tud mozogni, de a szívverése még gyenge. Halottnak tűnsz, és végül eltemetnek, mert az emberek azt hiszik, hogy halott vagy, és amikor a hatás elmúlik, újra elkezdhetsz mozogni, és talán, de csak talán kiáshatod magad a koporsóból, amelyben fekszel. A tetrodotoxinnal való mérgezés szintén magyarázatot adhat arra az apatikus állapotra, amelyben ezek az állítólagos zombik találják magukat.