Egyre különösebb dolgok történnek éjszaka. Mit tegyek?
(Bocs a sok írásért, de a lényeg a sorköz után. Aki csak azért jönne, hogy hülyének tituláljon, vagy hogy röhögjön és meggyanúsítson, hogy kitaláltam, az inkább ne olvassa és írogasson! Nekem segítség kell, megoldás a problémámra!)
Én soha nem hittem szellemekben, természetfeletti erőkben, meg ilyen badarságokban. Most is nehezen hinném el, hogy valami olyasmi állhat a háttérben, de tényleg nem tudom, mi a fene lehet ez. Vidéken lakunk kertes házban az anyámmal. Szerintem soha életemben nem történt velem semmilyen furcsaság, viszont az utóbbi hetekben... Az én szobám az emeleten van, mellette padlás, de oda nem szoktunk járni, le van zárva. (Rendesen, kizárt hogy valami állat volna.)
Igazából február környékén is volt már valami, ha jobban belegondolok. A fűtőtest bekrepált a szobámban. Én csak egy kicsit tekertem fel, alig a minimumra, mindig úgy szoktam, hogy azért ne legyen jéghideg, mire hazaérek. Dél körül hazamentem, füstszagot éreztem és felrohantam. Valamiért maximum fokozaton ment a melegítés, anélkül, hogy fel lett volna tekerve. Szerencse, hogy felnéztem, mert anyám se volt itthon, ha úgy marad estig, akár fel is gyúlhatott volna a ház, a fal ígyis egy kicsit megolvadt. Azóta soha nem kapcsolom be a melegítőt, ha nem vagyok otthon, de mikor itthon vagyok, nem történik meg. Szóval igazából ez egyszeri alkalom lehetett, azóta se volt ilyesmi. De oké, valami elromlott talán, ez lényegtelen...
Aztán két hete nagyjából elkezdődtek a hülyeségek. Lehet, kicsit zavaros lesz, de ebben a lelkiállapotban nehéz már normálisan összeszedni a gondolataimat. Szóval borzalmas rémálmom volt, ezzel kezdődött. Pedig álmodni sem szoktam gyakran, és ha álmodok, akkor sem jegyzem meg, nem emlékszem rá. De az durva álom volt, ismerőseimmel, többen meg is haltak. Második nap is megtörtént, szintén rémálmom volt. Ez még betudható véletlennek, de harmadik nap is. Három nap voltak kegyetlen rémálmaim egymás után. Rá lehetne fogni, hogy bevonzottam, de mivel, hogy? Nem is érdekelt az egész, napközben elfelejtettem. Nem értem miért történt ez. Aztán 1-2 napra abbamaradt, viszont...
Ezt követően egyik éjjel, mintha valami megragadta volna a kezem. Teljesen átlagos éjszaka volt, készültem aludni. Már majdnem elaludtam volna, vagy talán álomba is szenderültem, de valami nagyon keményen megragadott, és teljesen élethű volt. Írtóztam tőle, egyből felpattantam az ágyból és kiment az álom a szememből. Nagyon valóságosnak tűnt. Fogalmam sincs, mi lehetett ez.
Ekkor már kezdtem azt hinni, hogy valami gond van, persze senkinek nem szóltam semmit, nem akarom, hogy bolondnak nézzenek...
A rémálmok itt véget értek, ám furcsa hangok váltották fel azokat. Pár napja egyszer csak lefekvés előtt dobolást hallottam a fülemben. Vagy valami csengés, ehhez hasonló, én sem tudom pontosan, de a fülemben szólt. Ilyen sose volt még. Mintha a fülem dobolt volna folyamatosan. Alig tudtam elaludni, szerintem több órán keresztül ment ez az egész, de aztán belealudtam. Tegnapelőtt valami kopogtatott mögöttem. Mintha a túloldalról jött volna, mintha ujjal kopogtatott volna valaki. Ez lehetetlen, mert senki nincs a padláson... Két macskánk van, akik benti cicák, bent alszanak. Tehát ők sincsenek a padláson, főleg nem éjszaka. Semmi és senki nincs ott! Mégis több órán keresztül hallottam a kopogtatást. Tegnap még különösebb dolog történt, az exem csengőhangját hallottam, bár halkan, de folyamatosan hallottam a szoba sarkából. Évek óta nem beszéltünk, és nem is szoktam gondolni rá. El akartam aludni, ami végül sikerült is. Ez nagyon furcsa volt. Lehet, hogy a tudatalattim szórakozik, de ezzel? Hogy? Ébren vagyok és mégis ilyeneket hallok.
Ma pedig még nem tudtam elaludni, de... le akartam feküdni, mert kb hullafáradt vagyok a történtek miatt (nem alszom ki magam rendesen 2 hete már), aztán mintha a padlásról fűrészelnék a fát. Konkrétan olyan volt, mintha fűrészelne valaki a túloldalt. És biztos, hogy nem egér, annak a hangját ismerem, mert volt már egerünk, állítottunk fel csapdákat, fogtuk meg... Szú is volt évekkel ezelőtt, de azt is rovarírtóval megoldottam. De ez biztos, hogy nem egér és nem is szú! Mi a franc ez? Mintha fűrészelt volna valami. Arról ne is beszélve, hogy a napokban egy-két hangosabb koppanást is hallottam a padlásról, teljesen random, a semmiből jött. Akkor, amikor még ébren voltam.
Tegnap egyébként fel is mentem a padlásra. Nem mondanám, hogy ijesztő hely, teljesen normálisan néz ki, azon kívül, hogy poros és sötét. Jól körbenéztem, hogy esetleg valami állat... De nem volt semmi! Ma mégis hallom továbbra is a hangokat.
Fél éjjeleket nem alszok emiatt! Mi a franc állhat a háttérben? Kezdek totál kikészülni. Huszon akárhány évem alatt nem éltem át ilyet és most ez? Komolyan odajutunk, hogy szellemjárás van a házunkban, vagy csak én kezdek megbolondulni? Mégis mi a teendő ilyenkor, mit tegyek? Ha nem múlik el magától, hívjak egy papot esetleg, ő tud segíteni? Már bármire hajlandó lennék, csak legyen vége ennek a baromságnak!
Amúgy nem volt légből kapott a krumpli mérgezés.
"A solanin károsíthatja az idegrendszert..."
Habár valószínűleg más tünetei is lennének.
Kedves Kérdező!
Nem tudom, hogy olvasod-e még, de esetleg ha nem, a későbbiekben talán valakinek segítségül szolgálhat a későbbiekben.
Több diplomás, komoly ember vagyok, vallásos is. Ezt most csak azért írom, hogy ne gondolja azt valaki, hogy össze-vissza nézett filmekből állítom elő az írottakat, ezek a valóságban is megtörténtek.
Több mint 10 éve halt meg a nagyanyám. A halála előtt 4 évvel nagyon összevesztünk, nem volt könnyű természete, és sajnos elfogyott a türelmem vele szemben.
4 évig lényegében nem néztem feléje sem, ami nyomasztó volt ugyan, de mondjuk úgy, elég sok volt a rovásán, teljesen szétzilálta a szüleim házasságát.
A halála előtt fél évvel kezdődött. Egyik este, a fal felé fordulva próbáltam éppen elaludni, de még ébren voltam. Az egyik pillanatban, mintha valaki átment volna mellettem a szobán. De pontosan úgy, mint amikor elsétálnak az ember mellett. Mint azőrült, ordítottam egyet félelmembe, felkapcsoltam a fejem fölött lévő olvasólámpát, tehát megfordulni nem kellett, nem is mertem. Nem volt ott semmi. Ettől a pillanattól kezdve azonban, ahogy lekapcsoltam a villanyt, kezdődött a szekrényropogás, de nem ám szépen halkan, hanem határozottan. Mikor felkapcsoltam a villanyt, megszünt. Égő villanynál aludtam kb.2-3 hónapig. Mivel a neten nem találtam erről semmit, az ismerősöket, sőt még papot sem mertem erről megkérdezni, már teljesen kikészültek az idegeim.Egyik nap, mikor a buszra vártam, el kezdtem beszélgetni egy szimpatikus bácsival a buszmegállóban, még elég sok időnk volt, és a beszélgetésünk is a felületesről egyre személyesebb lett. És akkor elsírtam magam. És elmondtam neki. Nem lepődött meg, semmi, csak annyit mondott, hogy sajnos meg fog halni valakim. Este, mint aki nem normális, de már úgyis mindegy volt, lefeküdtem, lekapcsoltam a villanyt.Mikor elkezdődött a szokásos szekrényropogás, mintha valakivel társalognák, annyit kérdeztem, hogy meg fog halni valakim? és elkezdtem mondani a közvetlen hozzátartozóim nevét. Nem jelzett, semmi, nem derült ki ebből, hogy ki fog meghalni, de onnan fogva a ropogás, recsegés megszünt. Teljesen. Elmentem a nagyanyámhoz, kibékültünk.Nem hibáztattam, ő sem engem, csak annyit mondott, már nagyon várt. Három hónap múlva minden előjel nélkül meghalt. Egyszerűen csak elaludt. De tudom, hogy ha nem békülünk ki, soha nem bocsátottam volna meg magamnak.
És, hogy mindezt még megerősítsem. Egy évvel ezelőtt, meghalt a nagybátyám. Az öcsém, előtte pár hónappal (felnőtt ember, 45 éves, tehát nem egy tiniről beszélünk) előadta, hogy este, mintha valami átment volna mellette a szobán, és ne röhögjem ki, de olyan volt, mintha fejbe csapta volna. Ekkor mondtam el neki, hogy mi történt annak idején, mielőtt meghalt a mama. Rendesen megijedtünk, hogy anyuval, apuval, vagy velünk,vagy a gyerekeinkkel történik valami. Mint említettem, meghalt a nagybátyám, és sajnos az öcsémre elég nagy teher nehezedett előtte, lényegében neki kellett mindent vele kapcsolatban csinálni, mivel anyám is súlyos beteg lett, vele meg én foglalkoztam.
Az öcsém ment nagybátyámhoz aznap reggel is, mikor halva találta.Egyébként nagyanyám meg úgy halt meg, hogy ott aludtam nála, tehát halva én láttam elsőként.
Nem tudom, ki jelzi ezeket a dolgokat.
A lényeg csak az, hogy nem biztos, hogy ijesztegetni, rémisztgetni akar, vagy valami rossz.
Lehet, hogy egyszerűen csak fel akar készíteni.
Mivel vallásos ember vagyok és hiszek abban, hogy halálunk után innen elmegyünk, én kizárom a szellem, kísértet, lehetőségeket.
Úgy gondolom, ez ennél magasabb rendű.
Nekem is, mikor meghalt nagymamám szűk 1 éve, volt egy fura tapasztalásom, amit azóta sem tudok megmagyarázni. Pedig én aztán reálisan gondolkodó ember vagyok, mérnök végzettségem van. De erre nem találok racionális magyarázatot.
Szóval nagy házban lakunk különválasztva 2 lakással, egyikben volt már régóta megözvegyült nagymama. És feltehetően hajnali vagy kora reggeli órákban halt meg, pont az én alattam lévő szobában. Viszont azon a hajnalon én álmomból felriadtam légszomjjal, majd reggel találtuk meg hogy nem ébred fel a mama. Ez azért elég különös, mintha megéreztem volna valamit, mikor felriadtam.
56.
Ilyeneket én is álmodtam már, csak pontosan nem tudnám megmondani, mi ülte meg a gyomrom olyan csúnyán, vagy sör, bor, kávé, savak és lúgok és milyen arányát kell magamba ültetni pontosan, hogy ugyanazt az álmot ismét rekonstruáljam.
Főleg, hogy nem is akarom rekonstruálni, mert sokkal jobb meztelen nőkkel álmodni, ami néhány vitamin túladagolásával megoldható.
Tehát én alapvetően megértem, hogy nektek valami nagyon hatásosan állt össze, de szerintem véletleneket magyaráztok félre.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!