Állította-e valaha Jézus, hogy ő Isten?

#3

Én úgy értettem a kérdésed Jézus hívta e magát Istennek. Nem azt hogy létezik e Isten...

Nincs baj ha nem hiszel Istenben de legalább a kérdéseddel legyél tisztába...

Lukács 22:70 Erre mind azt kérdezték: "Akkor hát te vagy az Isten Fia?" " Ti mondjátok, hogy én vagyok" - felelte nekik.

#10 Ez, igaz. Viszont a Tanítványokat testvéreinek hívta, és lényegében mindenkit azonosított Istennel.

Nem tudjátok-é, hogy ti Isten temploma vagytok, és az Isten Szelleme lakozik bennetek? 1Kor 3:16

Mind a Teremtő Isten gyermekei vagyunk, az "Emberfia" példát mutatott, s nem a bálványozásért és Istenítésért...(tudtommal ez szembe megy a 2. parancsolattal ;) )...a többit inkább hagyjuk

a harc semmi kép sem Isten része,

A terrorista, miért teszi azt amit?

Miért van egyáltalán harc és háború a világban?

Eszmék, érdekek és energiaforrások. Egy Szent eszme miatt, indultak meg a keresztes hadjáratok, s sírunk ha visszaütnek?

Az a terrorista lehet már elvesztette mindenét, a házát a családját, a háborús övezetben... vagy fenyegetés, kényszer hatására cselekszik... De ő is a világ és az Isten része, valamennyi szeretetnek kell lennie.

Nem mondom, hogy mind csak ez is egy lehetséges opció. Azok kikben nincs szeretet, nem akarnak megóvni semmit magukon kívül, azok szerintem sokkal veszélyesebbek, már-már "ördögiek"

A Bibliában soha nem hangzott el, hogy Jézus istennek tartotta volna magát. Utalgatások vannak benne, mint például, hogy aki őt látta, az látta az atyát (Istent).

Feltételezve, hogy Jézus valóban élt, a korabeli történelmi állapotokhoz igazodva elképzelhetetlen, hogy Istennek kiáltotta volna ki magát, hiszen az első alkalommal halálra kövezték volna.

Az Istenlét szempontjából Mohamed egy áthidaló megoldást ajánlott, vagyis Jézus az előtte élt utolsó próféta. Ez nem zárja ki hogy a teremrés szerint mindannyian Isten templomai lehessünk, hisz a biblia szerint is a lelket később lehelte belénk, ahogy a templom is csak használatba vételtől lesz szent hely. Ateisták ezt a lelket az értelem megjelenésének tekinthetik, tehát így nem öröktől való. A vallásoknak egyébként csak egy része az istenhit, bár ahogy értelmezem a Budhizmust, ott az Istenlét mint elérendő lélekfejlődési állapot jelentkezik, amihez a folyamatos újjászületés a bejárandó út. A másik fele tanításként és mintaként az együttélés szabályait, és higiéniás előírásokat tartalmaz. Gondoljunk csak a kis-ázsiai disznó tiltásról, a zsidó, és iszlám esetén, ami azért jött létre, mert a disznó túl nagy állat volt egyszeri elfogyasztásra, viszont a húsa romlékonyabb a kérődzőéknél tehát könnyen ételmérgezést okozott. Vagy a hitgyakorlás kötelező mozgásaira, melyek felérnek egy tornagyakorlattal, és még sorolhatnám. Ma már a műszakilag megoldott hűtőláncok mellett idejétmúlt az étkezési előírások betartása, de a vallások nem alkalmasak a rövidtávú beépítésére a technikai fejlődésnek, hisz valami állandót képviselnek (lásd az zsidó, iszlám disznóhús tiltás. Az ateisták legnagyobb vesztesége, a vallással közvetített együttélési szabályok elhagyása, mert így embertársaik reakcióinak kiszámításához veszítik el a mankót, saját magában és társas kapcsolataiban az érték azonos megítélés hiánya miatt. Persze vannak még családi minták, de ez sajnos nem egységes kapaszkodó, a manapság mifelénk támogatott öntörvényűség mellett. Marad helyette a jog, ami még az igazság támogatására is csak hellyel-közzel alkalmas. Ráadásul a jog változásait követni az együttélésben kicsit bonyolultabb mint azt leegyszerűsített vallási dogmákban elfogadni.

Valamelyik hozzászóló kísérletről ír melyben az Isten szeretné megismerni azt a helyzetet amikor nem csak a mérhetetlen jóság van jelen. Nekem inkább az az érzésem , hogy a jónak és a rossznak tudatunkban csak mint ellentétpár van értelme, mint ahogy az igennek sem lenne a nem nélkül értelmezhető tartalma. Meg kérdeznél-e bárkit egy étkezés során, hogy kér-e valamit a lehetőségek közül, ha semmire nem mondhatna nemet? Gondoljon mindenki bele, hogy lehetne e fokozni a jóságot, ha csak az létezne, vagy tudná-e értékelni az ember a különbségeket, ha minden jó lenne? Ezeket a fogalmakat mi teremtettük magunknak az életünk irányítására.

Amennyiben a kérdező mégis azt a következtetést vonja le, hogy nincs Isten, szíve joga, csak akkor el kell fogadni, hogy az élet egyszeri és megismételhetetlen, az időbeni korlátjával, ami a teljesség misztifikált igényével, kimondottan az együttélési szabályok felrúgását hozza, és mivel egyre többen vagyunk, az életkilátás minőségének, és mértékének a romlása felé vezet az ellentétek felerősödése miatt.