Léteznek árnyékok? Szoktál félni a sötétben?

A félelem egy illúzió.

Maga a félelem gyártja le azt az illúziót is, hogy bármit látsz a sötétben vagy bármit érzel a bőrödön.

Csak a tök sötétben megjelenő fekete árnyak a rosszindulatúak.

Ilyennel még nem találkoztam.

Nem. Semmi ilyesmi. Szeretem a horrorfilmeket, ott vannak ilyenek. De valóságban nincsenek.

Mondjuk deee, olyan volt, hogy azt hallottam, valaki szuszog mellettem. De aztán kiderült, hogy csak fikusz van az orromban, és magamat hallom...

Én egyszer, még óvodás koromban felkeltem az éjszaka közepén, és láttam, hogy egy alak ott áll az ágyam mellett. A kis méretéből adódóan nem lehetett egyik szülőm sem. Nem tudom, hogy mi lehetett, de nagyon megijedtem. Azonnal bebújtam a takaróm alá. Aztán többször is kinéztem alóla, hogy ott van-e még, és ott volt. Nem akartam akkor elhinni, hogy szellem, ezért alaposan megnéztem, hogy nem-e csak valami árnyék, vagy valami, de nagyon úgy tűnt, hogy nem. Mintha valaki ott állna az ágyam mellett, tőlem 1-1,5 méterre. Nagyon durva volt, teljesen emberi alakja volt, kb egy 7 éves fiú alakja. A szobámban szinte teljesen sötét volt, csak kintről szűrödött be a sötétítő függönyön át egy minimális fény, így az arcát nem láttam, csak a sötét külalakját. Aztán valamikor elaludtam, és reggelre már eltűnt.

Egy másik, számomra megmagyarázhatatlan eset akkor történt, amikor szintén gyerek voltam, kb. 10 éves, és egy pár hónapig mamámhoz költöztünk a szüleimmel, amíg a mi házunknál tataroztak. Este volt, én éppen lefeküdtem, próbálok elaludni, és egyszer csak hallok valami szuszogást. Más nem volt a szobában, egyedül voltam, és nagyon úgy hallatszott, mintha valaki ott szuszogna a szobában, nem máshol. Először azt hittem, hogy a saját szuszogásomtól ijedtem meg, de hamar kiderült, hogy nem, ugyanis pár másodpercig visszatartottam a lélegzetemet, és még úgy is hallottam. Aztán átszaladtam mamámhoz, ő már akkor aludt. Közel hajoltam hozzá, hogy nem-e ő volt, de ő csak halkan vette a levegőt. Leültem nála egy székre, és egyszer csak ismét hallom a szuszogást, ugyanolyan hangerővel, mint ahogy a szobámban hallottam, úgyhogy nem lehetett mamám, meg egy szuszogás amúgy sem szokott áthallatszódni 2 szobával arréb, csukott ajtónál, és én ezt a szobámban is ugyanúgy tisztán hallottam. Miután nem találtam magyarázator, kiszaladtam a konyhába, ahol a szüleim még fent voltak. Mondom nekik, hogy valami szuszog a szobámban. Apum bejött, átnézett mindent, de nem talált semmit. Aznap éjszaka anyával aludtam.

Tudom, hogy nem komoly kérdés, de azért itt hagyom ezt:

Egyszer álmomban valami elkapta a bokám és lerántott az ágyról, és arra keltem, hogy folyamatosan rugdalózom, és félig lecsúsztam már az ágyról. Utána napokig azt éreztem, hogy amerre csúsztam ott áll valaki, egy árny, ezért odadobtam egy széket, hogy legalább leüljön.

(Poénkodom is, de azért elég para volt :) )

Nem, most már elmúltak a sokáig tartó félelmeim a sötétben. Tudok felkapcsolt villany nélkül is kielégítő módon pihenni.

Amióta Édesanyám elhunyt (Béke Poraira!) azóta apránként kezdem a rossz érzéseket a Barátaimmá fogadni.

(Édesanyám szörnyű halálfélelmekkel, pánikrohamokkal küzdött egész életének lefolyása alatt...)

Szűkebb és tágabb (egyéb) rokonságom sem él nagyon messze Tőlem. Barátaim, ismerőseim ELÉRHETŐ TÁVOLSÁGRA LAKNAK.

Az Őrzőangyal pedig MINDEN BAJTÓL MEGVÉD!