Akik a reinkarnacioban hisznek azoknak mi a valaszuk erre a lehetosegre?

Attól még, hogy per pillanat csak a Földet (illetve az Univerzumot) ismerjük, nem jelenti azt, hogy máshol ne élhetnének élőlények.

Ha a Föld megsemmisül, azt gondolom, az egész reinkarnációs ciklus véget ér mindenki számára. Megsemmisülni azonban csak úgy nem tud - esetleg az ember kihalhat, ekkor elképzelhető, hogy újra kezdődik egy humanoid evolúció. Idő még van rá, amíg fel nem égeti a Földet a vörös óriássá átalakult Nap.

Ez a kérdés arra a tévhitre építkezik, hogy létezik idő.

Az Univerzum egy statikus program, tehát már előre létezik az összes lehetséges pillanat.

Szabad akarat nem létezik. Ha létezne, akkor dönthetnél úgy, hogy elhagyod az Univerzumot. Minden döntésed valójában bizonyos körülmények függvénye. Ezt a függvényt befolyásolja az érzelmi világod, a gondolkodásod és a külvilág. Ezek közül egyiket se te irányítod, hanem mindegyik csak hatással van rád.

Te irányítod, hogy milyen gondolataid legyenek? Nem. Fogalmad sincs, honnan jönnek a gondolatok.

Te irányítod az érzéseidet? Nem. Te csak tehetetlenül átéled őket.

Te irányítod a többi embert? Nem. Erre sem vagy hatással.

Akkor mire vagy hatással? Semmire.

Egyes spirituális tanítok szerint az egyetlen, amiért felelősséget tudunk vállalni, az a saját tudati állapotunk, de még ez sem igaz, mert amíg nem szenvedsz eléggé, addig nem fogsz a felébredés útjára lépni, nem fogsz a tudati állapotoddal foglalkozni. Ha pedig foglalkozol, akkor az is bizonyos körülmények függvénye. Pl a szenvedésé. Tehát még ez sem rajtad múlik. Semmi sem múlik rajtad.

Minden előre meg van írva, és csak sodródsz. A gondolatok, amik megjelennek a fejedben, megalkotják a cselekvésed, és tévesen azt hiszed, hogy azok a "te gondoltaid", és a "te cselekvéseid", majd ebből azt szűröd le, hogy van szabad akaratod. Sosem volt, nem is lesz.

Innentől fogva érdemes bármilyen reinkarnációról beszélni? Hát nem. Mindig az történik, aminek történnie kell. Semmi sem történik másképp. Ha elpusztul a föld az emberiséggel együtt, akkor annak úgy kellett történnie.

"Mi" nem is létezünk igazából. Csak szereplők vagyunk egy mozi filmben. Amint vége a filmnek, a kép elsötétedik.

De ne félj, nincs ebben semmi rossz. Születésed előtt is ez volt, születésed után is ez lesz. Születésed előtt volt bármi problémád a feketeséggel, a semmivel, a nem léttel? Nem.

Ahogy beléptünk a filmbe, úgy ki is lépünk, ha eljött az "időnk".

Gondolod hogy ez az egyetlen föld a galaxisban?

Ebben a galaxisban több milliárd csillag van, és most csak erről beszélünk, hol a többi? Nem csak a föld az egyetlen lakott bolygó!

A “halivúdi„ sci-fi filmek mind ezt sugalják, lásd a predátor... ahogy az ember sem a majomból fejlődött ki, sőt lehet az ember nem is földi eredetű, de halkan megsúgom, a vîz sem az amit iszol!

#4

Buddha sose tanított ilyet. Ezek a hamis nézetek csak később adódtak hozzá a tanításaihoz, miután meghalt.

Egyébként a pokol és a mennyország nem létezik, mivel ezek tudatállapotok. Bejártam mindkettőt, így tudom.

Buddha arra utalt egy beszédében hogy multiverzum van, tehát nem is ez az egy univerzum hanem rengeteg.

Viszont most nem ez a fontos hanem elsősorban hogy meddig jutunk ebben az életben. Mert mivel emberi testbe születtünk képesek vagyunk elérni a felébredést, és kiszabadulni a körforgásból...