Általában ugyanolyan nemzetiségűnek születünk újjá?

#11-re reagálva: a karma mindig ránk rótt önfejlesztési feladat, amelyet azért kapunk, hogy megküzdjünk vele. Ha valaki nehéz karmát kap, azzal valóban sokat is szenvedhet, ugyanakkor ez nem öncélú szenvedés, mert a nehézségek mindig kiváló esélyt jelentenek a fejlődésre, azaz potenciálisan, hosszabb távon az illető így járhat jobban, mert abban az életében nagyobbat léphet előre a megvilágosodás felé vezető úton. A Dalai Láma írja egy könyvében, hogy például ha valaki ellenségünk az életben, akkor az igazából csodás ajándék ahhoz, hogy a türelmünket fejlesszük és a bennünk előjövő haragot legyűrjük. Nem kunszt ugyanis kedves emberekhez kedvesnek lenni; ha rosszindulatú emberekkel szemben is meg tudjuk őrizni a kedvességünket és jó szándékunkat, az már komoly fejlődést mutat. Ezért például ha valaki egy félsivatagi afrikai törzsben születik újjá, akkor abban az életében megtanulhatja például az élet apróságait is hálával fogadni, s ezzel lelke hatalmasat fejlődhet. A karma soha nem kitolás!

Bírom, hogy itt mindenki megjárta a halált, majd onnan visszatérve bepötyögi gyakorira a halál utáni létet.

#14-re reagálva: igen, hitem szerint minden ember lelke megjárta a halált már, mert a lélek sosem emberi testben kezdi! Valószínűleg Te is legalább több ezredik reinkarnációdon vagy túl, hatalmas utat jártál be a fejlődésben, s még lehet, hogy hosszú út áll előtted. De egyszer mindenki megvilágosodik, s onnantól már nem kell reinkarnálódnia.