Letezhet olyan hogy valakinek az a sorsa hogy ongyilkos legyen? Ez a karmaja?

Az öngyilkosság karmakerülés így nem lehet a karma

Az hogy mi bűn mi nem azt mindenki döntse el maga

Hallottad már azt a mondást, hogy az "ember saját sorsának kovácsa"?

Ha valaki boldogtalan, semmi sem sikerül neki akkor nem az a megoldás, hogy megöli magát, hanem az, hogy változtat a sorsán. Boldogtalan mert nincs társa, barátai? Akkor mozduljon ki a 4 fal közül, és ismerkedjen. Szerezzen hobbit, és akkor már lesznek barátok is. Nem sikerül jó munkahelyet szereznie? Akkor tanuljon, vagy keressen másik munkát. Mindig van megoldás csak meg kell tenni az első lépéseket.

Én is emberi butaságnak tartom,hogy valaki az egyik legdrágább kincsét az életét csak úgy eldobja.

( de elismerem, vannak durva helyzetek amikor megértem az öngyilkosságot) de akkor nem ha valaki boldogtalanságról, nincstelenség miatt, vagy mert meghalt a kedvenc énekese, és ezért lesz öngyilkos.

Nemigazán tudok ilyenről.

De olyat hallottam már hogy feláldozta magát valaki egy nemes ügyèrt. Mèg ez is jobb..

Az öngyilkosság magában olyan felesleges ès cèltalan.

Aki öngyilok hajlamú az általában megbecsülèsre vágyik vagy gondja van a világgal.

Csak azt nem èrtem ,mièrt tesz valaki szivessèget azoknak az embereknek akik szarnak rá azzal hogy elpusztítsa magát. Ennek nem sok èrtelme van.

Akkor már egyszerűbb inkább változtatni a dolgokon mèg ha beledöglünk is ,mert hát vesztenivaló nincs ,de nem èrtelmetlen.

Senki nem tervez be öngyilkosságot.

a mártírság nem öngyilkosság.

az öngyilkosság durva negatív karma. Mert megfosztja a kapcsolódó szereplőket az öngyilkos által eljátszott szereplőtől.

pld nem érkezik a színpadon a végszóra meg a következő szereplő és szétesik a darab.

Ezért.

Nem a szenvedés a lényeg, hanem a tapasztalás. Ha valamitől szenvedsz az azt jelenti, hogy van még valami tanulnivalód azaz helyen vagy.

"Pl elozo eleteben lenezte a mentalis betegeket es most ö lett az es szenvednie kell mig egyszercsak meg nem oli magat. Lehet ez a sorsa."

Ha belegondolsz, pont nem érsz el vele semmit, ha átélsz egy ilyet, csak megint ellenpontra jutsz. A feloldása ott kezdődik, amikor meglátod a saját felelősségedet a dologban JELENBEN, nem előző vagy következő életben, nem a közelmúltban vagy a jövőben. A jelenben.

Különböző szinten. Legfelső szinteken, minden fix, ami valaha volt és lett.

Ehhez érteni kéne a felettünk lévő síkokban tanulók rendszereit.

A lényeg, hogy akármi is van, az sorsszerű volt valahogy, de alatta lévő szintekből biztosan volt olyan variáció, ahogy valahogyan nem úgy alakult volna.

Nincs olyan, hogy szenvednie kell, vagy addig amíg. Ilyen nincs, felejtsd el. Írj rám ha van kérdésed.