Mi kapcsolja össze egy ember előző és az azt követő életeit?

Tisztelt Kérdező!

Véleményem szerint a 11-es a MÁTRIX-ban él és tud valamit. A kérdés csak az, hogy tapasztalja is azt, vagy csak tudja?

Itt minden Válaszadónak vagy igaza van, vagy nincs. De egyszerre lehet mindkettő is. Vagy egyik sem.

Ez maga is "tetralemma" lényege.

Ugye a "dilemma" két állapotot tételez csak fel: Igaz, vagy Hamis.

Ezzel szemben a tetralemma pedig négyet: Igaz, Hamis, Mindkettő, Egyik sem.

No, ezen agyaljatok... s ha már kezditek érteni, rögtön rájöttök arra is, hogy a kérdés helytelenül lett feltéve... ugyanis

1) Nincs kapcsolat,

2) nincs "egy" ember,

3) nincs előző és

4) nincs követő élete... a többi stimmel.

Akkor Mi is van? merül fel joggal a kérdés... Hááát ezt jó lenne tudni... de akárhányszor is reinkarnálódik egy "én"-nek, vagyis ego-nak látszó piciny kis 'tudat' ember formájába bújva (mert az azért kell hozzá), mindez a végtelen nagy kiterjedésű kollektív tudat különszakadt, individuumaként jelenik meg, valóban egy-egy különlétet élő emberi (állati, növényi, ásványi) formában manifesztálódva...

És az egyetlen dolog, ami ÁLLANDÓ (vagyis annak látszik), amikor fizikai test formájában körültekintünk a Földünkön, a születést-halált, s a köztes "élet" időszakát tapasztaljuk, akár csak az univerzumban, az a VÁLTOZÁS maga.

Aki az Állandót, az Őstudást ismeri, az nem tesz fel ilyen kérdést, mert bármennyire is megbízható tudományos, vagy spirituális, avagy 'integrált' választ is kap rá, az is csak folyamatosan, korszakonként formálódik, későbbi meghaladja a korábbit... mint pl. az erkölcs, etika, tudományban Newton, Einstein, stb) tehát VÁLTOZÓ lesz. Ami meg változó, az már eleve nem lehet igaz. Valóságos, tehát Igaz csak olyasmi lehet, ami nem változik folyamatosan, hanem Állandó. Mert, ha azt nézzük, hogy egy pillangó szépen repül, az igaz, de csak részlegesen, adott életszakaszán belül, tehát feltételesen. Mert hogy korábban, amíg be nem bábozódott és ki nem kelt, addig hernyóként élte életét. Akkor is pillangó volt, csak még egy vadóc csecsemő...

Tehát, amikor igazságot (valóságot) láttok, véltek felfedezni, gondoljatok arra, hogy az nem egy végső igazság, hanem egy adott nézőpontból (a tiétekből) és adott (rövid) időszakban érvényes rész-igazság csak. Azaz egy Változás, átváltozás rész-töredékét értékelitek, ítélitek meg.

Akkor most újfent feldobom kérdésként: A PILLANGÓ milyen vajon, szép, vagy csúnya?

1) Szép (amikor már repül)

2) Nem szép (csúnya, mikor még hernyó)

3) Mindkettő (tehát szép is meg csúnya is, mert alakváltó)

4) Egyik sem (Mit nevezzünk szépnek? Messziről szép, mert pici, no de közelről? 20-30 szoros nagyító lencse alatt is oly ártatlan a kinézete? Ja, ártatlan... s mégis hátborzongató)

Ha ezt értitek, akkor idővel ugyan... de már nem igazán lesznek újabb és újabb kérdéseitek...

Az ERŐ legyen Veletek!

11-es vagyok, 7-8 éves koromban tapasztaltam meg először, egy balesetben lepergett az életem és testen kívüli tapasztalásom volt, attól kezdve bár nem tudtam hogy mi történt velem, de megváltoztatott és azt kezdtem keresni hogy ki vagyok én és mi az élet értelme, évekkel később tudtam csak meg hogy halálközeli élménynek nevezik azt ami velem történt akkor. Fiatalon kezdtem meditálni, mert választ akartam a kérdéseimre, több mint 20 évet meditáltam és nem történt semmi, aztán egy pillanat alatt, éber állapotban, azaz nem meditációban, testen kívüli tapasztalásom lett megint, de most már rá is ébredtem hogy aki kívülről lát, AZ vagyok, nem pedig az a test és elme aminek mindig hittem magam. Ez olyan volt mint egy hazatérés, mint egy amnéziából ébredni, nem volt én tudatom, csak a vagyok érzés és a lét öröme töltött ki, tudtam hogy ami vagyok, az már teljes, hogy semmitől nem tudok több lenni, nem úgy mint az elme énje, ami mindig akar valamit hogy több legyen, hogy jól érezze magát, hogy legyen valaki. Aztán megtapasztaltam az egységet, hogy ami vagyok, mindenki ugyan az, és ami mindenki, én is az vagyok, hogy nincs milliárdnyi én a földön, csak egy mindent átfogó tudat létezik, amiben minden forma, mi magunk is, az egész univerzum megjelenik.

Szóval a földi létnek nem az a lényege hogy az életünket csinosítgassuk, hanem az, hogy felébredjünk erre az egységes tudatra. Kb olyan ez, mintha álmunkban ráébrednénk hogy ez csak egy álom, attól kezdve mi értelme lenne az álmot tovább szőni, inkább fel akarnánk ébredni, mert bár lehet hogy a mostani álmunk szép, de nem tudhatjuk milyen lesz a következő, hogy milyen körülmények közé születünk, és milyen egészséggel. Amit megtapasztaltam az nem egy új dolog, évezredek óta vannak feljegyzések róla, és idővel mindenki meg fogja tapasztalni, ahogy sokan már meg is tapasztalták. Szóval ne higgy senkinek, legyen saját tapasztalatod, és nem lesz több kérdésed. Persze amíg nincs saját tapasztalatod addig ez csak egy hihetetlen mesének tűnik, és ez érthető is, de mindenkinek magáért kell tennie, ezt nem elég mástól hallani és azáltal tudni, az megint csak az elme szintjén lenne tudás, nem lenne ébredés általa.

"Gál Péter - a New Age keresztény szemmel... és a könyvben részletesen ki van fejtve. A teremtés (ahogy tudjuk) teljesen kizárja a lélekvándorlást. Ha igaz lenne akkor nem lenne minden ember egy külön saját egyéniség sem."

Mint fentebb írtam, éppen ebből a személyiségből ébredsz fel, amit most személyiségnek, azaz egós énünknek ismerünk, az valójában a születésünk kezdetétől megélt tapasztalások és tanulás általi folyamából áll, ezért persze hogy minden személyiség más és más, senki nem éli meg ugyan azt, még ha egy helyen élnek akkor sem, de az egész személyiség mögött van valami, ami nélkül a személy nem is létezhetne, és ez megtapasztalható, de ha nincs tapasztalatunk erről, akkor csak egy hihetetlen történetnek gondoljuk, és ez így normális. Amit megtapasztalsz az nem egy új dolog, már évezredek óta le van írva.