Akik hisznek itt a halál utáni életben, azok szerint mi lesz az öngyilkosok sorsa?

A bűntudat érzésétől hajtva szenvednek, mert tudják, hogy hatalmas hibát követtek el. Megteremtik a saját "poklukat", ahol újra és újra átélik öngyilkosságuk minden pillanatát, abban bízva, hogy talán sikerül megváltoztatniuk azt.

Ez az állapot - általában - addig tart, amíg a lélek eleget nem szenved ahhoz, hogy kiüresítse magában ezt az érzést. Ekkor nyílik csak meg olyan szinten, hogy elkezdje érzékelni a környezetét, - illetve az ott reá várakozó, neki segíteni igyekvő szellemi vezetőket, angyalokat.

Ilyenkor már képesek pozitív irányba befolyásolni és tovább segíteni őt az "ujjászületés" létsíkjára. Ezután persze újból meg kell születnie és teljesítenie kell elmaradt vállalásait.

A hinduk szerint az élet nem más mint egy fejlődési ciklus, úgynevezett szubtrális fejlődés. Odaát pihensz, tanulsz eldöntöd mi az amit még nem tudsz és itt a földön az elméletet gyakorlatra váltod, bebizonyitod, hogy megtanultad a leckét.

1 lélek földi útja során kb. 10 ezer másik lélekkel lép kapcsolatba, magyarán egymásra hatással vannak, vagyunk éppen most is. Ha kilépsz önhatalmulag ebből az isteni játékból, abból aminek szabályait odaát elfogadtad, sőt a saját sorsodat magad tervezted meg! akkor borulnak bizonyos szinten a dolgok. Mondjuk elhagy a pasid, emiatt a hídnak mész és game over. Közben meg lehet, hogy ez volt pont a terv és 2 hét mulva találkoztál volna a szőke herceggel, 3 gyerek, 12 unoka és 112 éves életkor, de elbuktad!

Odaát nagyon büntetik ezt az önkényt. Azt mondják ha 100 évig olajban sütnének akkor sem élnéd át azt a fájdalmat amit rád mérnek, onnan visszajutni már csak nagy kegy által lehet. Szóval bármilyen kegyetlennek is tünik az életed azt te választottad (nem az értelmed és nem az elméd a lelked) és odaát 100x keményebb büntetés vár rád, szóval NE TEDD!

Vannak speciális esetek amikor pl. indiában a meghalt férj elégetésekor sok nő a férje lángoló testére vetette magát, ott van némi kegyelem, de büntetést ők is kapnak. A sepokut/harakirit nem tudom, az is egy érdekes dolog, arról nem olvastam.

Az öngyilkosság a bátorság, az önuralom diadala. Nyilván nem szórakozásból teszik, hanem arra jól átgondolt tervük volt.

A kivitelezés néha nem tökéletes, de erre nincs is tökéletes megoldás.

Vannak elképzelések, hogy mi is történik a halál után. De az hogy a sok elképzelésből mi az igaz, azt senki sem tudja megmondani. Maximum bizonygatni, hogy az enyém az igaz. A sok elképzelésből kevés olyan van, amely azt mondja, hogy van egy látható világunk feletti lény, mely meghatározza az emberek számára azokat az összefüggéseket, törvényeket, melyek alapján eldől az öngyilkosok sorsa.

Én ebből a sok nézetből csak az Egy Igaz Istent imádó Zsidó-Keresztény kinyilatkoztatást veszem alapul.

Isten alkotta az embert. Nem azért, hogy azonnal odakerüljön Isten mellé, a klaffa világba, sem azért hogy újrapróbálja a hibás döntését.. - Hibás a döntés? akkor mégis baj? - Hanem azért, hogy éljen a földön, sőt uralkodjon - nem leuraljon - a föld állatain, növényein. Tehát az életemet nem én tőlem, és nem is a szüleimtől, hanem Istentől kaptam. Nem azért, hogy ahogy tudok kiugorjak a világból, hanem azért, hogy éljek a földön. Tehát ha öngyilkos leszek, akkor ne számítsak arra, ami annak jár aki nem keresztényként, zsidóként, de leéli az életét a földön.

Egy szó mint száz. Nem fog örülni a halála után.

Visszatérve a több világnézethez: Egy visszavonhatatlan cselekedetnél melyiket választod? Megcsinálod, mert valaki azt mondja lesz 77 szűzed, vagy Nem csinálod meg, mert lehet hogy örök kínszenvedés vár rád?

Ha megölsz egy embert és ha tiszta szívedből bocsánatot kérsz Istentől akkor megbocsájt.

De ha saját magadat ölöd meg akkor mar halott leszel és nem tudsz bocsánatot kérni Istentől szóval röviden a pokolra fogsz kerülni!!!