Én ezt nem tudom tanusítani, de valakitől egy olyat hallottam, hogy az állatoknak csak lelkük van, szellemük nincs, szóval az ő energiáik ilyenkor szétoszlanak és táplálják a körülötte lévő környezetet, ott ahol kialudt az élete. Vagy hogy ilyen csoportos lelkük van az állatoknak, egyik megtud valamit, azt a többi is tudja, tehát hogy egy közös lelkük van, és az oszlik el annyi felé, amennyi a populáció, ahány egyed él adott fajból. Az állatok elvileg már itt e bolygón, idelent teremtődtek, "termelődtek " meg, mi pedig jöttünk le ide fölülről valahonnan. A lélek az egy ilyen ruha, vagy csomag vagy ilyesmi, amit csak cipelünk magunkkal, azt 25920 évre, egy ilyen Világévre kapjuk, ez a világév ez csillagászatilag, szóval a tudósok is mondják, hogy van ilyen, de nemtom, mi történik 25920 évente, talán az összes bolygó az egész galaxis visszaáll az eredeti, alap állapotába? Na mindegy, nem tudom, de a lelket azt annyi időre kapjuk, amúgy az auránkban pedig benne van minden előző élet beli emlékünk elvileg, és lehet, hogy az meg a lélek az ugyanaz. Talán mondhatjuk azt, de az is lehet, hogy az így nem teljesen pontos. A szellem pedig mi vagyunk, mi magunk, nekünk van lelkünk és testünk. A szellemünk halhatatlan. Szóval az visszamegy föl, hogyha idelent elhuny valaki, annak visszamegy a szelleme föl, ahonnan ide leszületett. És az mindig tovább megy, és végülis az tapasztal a test által, tapasztalatokat meg élményeket gyűjt és akkor azok által fejlődik, az inkarnációk során egyre és egyre bölcsebb lesz, és egyre gazdagabb lesz az élmények által , egyre több mindent tapasztal és ismer meg. És ez neki jó. Viszont idelent tudunk karmát generálni, és ha sok karmánk van, és valaki ezek szerint nem bocsájtott meg egy sérelmet valakinek, akkor vissza kell születni elvileg kötelezően, talán ez valami kozmikus törvény, és akkor ki kell egyenlíteni hát a "számlát", és akkor ha a rossz, amit szándékosan csinált a másik ellen, vele is megismétlődik, azt megismeri, azáltal tanul, hogy milyen a másik oldalon is lenni - persze nem csak így a karma által lehet tanulni, hanem alapból is, de az a lényeg, hogy a karma az kiegyenlítődésre törekszik, és ezáltal tanít, szóval hogyha te egyszer valakit fenéken rúgsz, akkor majd veled is megteszi ezt valaki, nem biztos, hogy ugyanő, de valakitől visszakapod, hogyha te nem bocsájtottál meg önmagadnak , mert másnak ártottál, akkor szerintem nem feltétlenül tőle kapod vissza, de mindenképpen megtapasztalod, hogy milyen a másik oldalon lenni, ha meg ő nem hát akkor azt hiszem, kénytelen leszel neki törleszteni, vagy hogy mondjam ő visszaadni neked, és akkor megtanulod, hogy az mennyire rosszul esik, és akkor nem csinálod többet mással. És az életeinket mi rakjuk össze aszerint, hogy miket szeretnénk még megtapasztalni, és ebbe beletartoznak szerintem a karmikus dolgok is, -hogy a karmikusakat is szeretnénk megtapasztalni, hogy fejlődjünk általuk - odafönt kitaláljuk és összerakjuk közösen ezt a nagy "színdarabot", hogy ki kivel mikor milyen körülmények között fog majd találkozni. Ja és hallottam valami olyat is, ezt én nem tudom, hogy van valami tetán (valahol van benne egy "h" is, de ha máshova írom, mást jelent, én meg már nem emlékszem, hova kell, úgyhogy most nem írom oda, mert nem tudom , melyik "t" mögött van) Szóval hogy van még egy felsőbb énünk, aki odaföntről elvileg irányít bennünket, szóval elvileg csak egy kis részünk van ide leszületve abból a tetánból, ami talán egy ilyen nagyobb szellem, nem tudom, mert mikor anno azt az előadást hallgattam, ami erről szólt, ott az elhangzottak alapján nekem a tetán valami tárolóedénynek, tartálynak tűnt, amiből leválunk, de az úgy nem tűnik logikusnak, szóval szerintem a szellemünk többi részéből szakadtunk le, és nincsen ilyen tároló, amiben van a fényünk, szerintem csak simán ott natúrban a fény, merthogy amúgy abból vagyunk, tehát a felsőbb énünk ő még ott van, és elvileg irányít minket, de egyébként előfordulhat olyan is , én úgy tudom, amikor elveszítjük vele a kapcsolatot.