Mi lehet velem a baj, nehéz gyerekorom óta leértékelem Magan pesszimista vagyok úgy érzem senki sem szeret ha szerelmes leszek rendszerint idôvel elutasítanak?

28 évesen egyszerüen semmi önbizalmam Soga nem volt barátnôm 1 lánnyal csókolóztam ölelkeztem életemben de végül ô is elhagyott másért. Tudtam akkor hogy ez lesz éreztem hogy én nem lehetek neki elég jó hosszútávon és lesz tôlem sokkal jobb.

Soha nem hittem benne igazán hogy engem lehet szeretni vonzódni hozzám mint férfihez..

Most újra szerelmes lettem elhitettem magammal udvaroltam persze már el sem merem hívni.. És kezdem úgy érezni hogy a háta közepére sem hiányzom..Nem tudom megvalósítani Magan mert félek az elutasítástól amiben szinte biztos vagyok. És úgy érzem nem vagyok normális.. Rettegek tôle hogy ô sem gondol annak sôtbmások sem. Egész eddigi életem egy vegetáló magányos önemésztô bujkálás a normálusnak színlelt sivár életemben..

Rám a horoszkópom.

És most ujra ugy éreztem, hogy szerethetek szerethetnek megérthetnek de megint halványul a remény gyötörnek a kételyek és a realisztikus materialista tények is.

Hiába dolgozom tanulok a belsô szomorúságvelemészti az élni akarásomat és Egy lusta bujkáló ösztönlénnyé alacsonyít kívánom a halált sikertelem vagyok szeretetlen ôrült önbizalom és valódi remény nélkül.

Segíthet rajtam a regressziós hipnózis?

Komoly válaszadókra vagyok kíváncsi.