Hova forduljak? Képeztessem? Van hozzá érzéke, fejleszteni hogy lehet? Érez-lát hall olyat, amire eddig nem volt fogékony?

Ha én lennék ilyen helyzetben, akkor valószínűleg arra gondolnék, hogy a lányom még nem dolgozta fel az édesapja halálát, nem tudta igazán meggyászolni és lélekben elengedni őt.

Nekem legalábbis erre utalna, ha azt tapasztalnám, hogy "kissé magába zárta apai emlékeit, nem nagyon beszél róla. A temetőbe is kijárt, de nem hatotta meg és nem járta át a tudat."

Ha úgy érezném, hogy én, illetve a család a legjobb szándékunk mellett sem tudtunk elegendő segítséget adni neki abban, hogy ne elnyomja, elfojtsa magában az édesapja halála miatti fájdalmat és a szomorúságot (vagy akár dühöt), hanem megélje - mert ez is része, velejárója az ilyen trauma és érzelmi veszteség feldolgozásának - akkor úgy gondolom, hogy keresnék egy nagyon jó gyerekpszichológust a lányomnak.