Hiszek abban is hogy ez az egy életünk van, de hiszek abban is hogy több van. Hiszek abban hogy a halál után soha nem érzékelek semmit, de hiszek abban is van valami, vagy újjászületés. DE egyiket se szeretném hogy legyen. Érez valaki így, mint én?

Egymást kizáró állításokat tettél. Ezekben nem hihetsz egyszerre. Egyébként nincsen semmi.

„Mert az élők tudják, hogy meghalnak; de a halottak semmit nem tudnak, és azoknak semmi jutalmuk nincs többé; mivelhogy emlékezetük elfelejtetett. Mind szeretetük, mind gyűlöletük, mind gerjedezésük immár elveszett; és többé semmi részük nincs semmi dologban, amely a nap alatt történik… Mert semmi cselekedet, semmi okoskodás, tudomány és bölcsesség nincs a Seolban [sírban], ahová menendő vagy” (Préd 9:7-8,12).

„Úgy fekszik le az ember és nem kél fel; az egek elmúlásáig sem ébrednek, nem költetnek föl az ő álmukból… Ha tisztesség éri is fiait, nem tudja; ha megszégyenülnek, nem törődik velük” (Jób 14:12,21).

"Egymást kizáró állításokat tettél. Ezekben nem hihetsz egyszerre."

1.Mindenki abban hisz amiben szeretne.

2.Mivel ezer százalékosan biztosra senki sem tudja bizonyítani,hogy mi történik a halál után,ezért az ismert lehetőségek bármelyikében lehet hinni.Valószínűleg a kérdező több kimenetelt is lehetségesnek tart,s mivel nem tudunk semmi biztosat,így a képzeletünket használva bármelyiket kiválaszthatjuk a hitünk célpontjául.Ez rendben van szerintem.

Egyébként én is így vélekedem erről,bármelyiket lehetségesnek tartom.Egyedül azzal nem értek egyet,hogy egyiket se szeretném,egyrészt,mert ez akarat kérdése,tehát a döntésemtől függetlenül is egyszer bekövetkezik a halálom,és valamelyik opció végbemegy.Másrészt talán a bizonytalanság okolható azért,hogy te egyiket sem szeretnéd.A bizonytalanság egyfajta félelem,és az ember többnyire fél attól,amit nem ismer,nem tapasztalt és nem látja át.

Bocsánat,ha kissé össze-vissza fogalmaztam.:)

Nem érzek úgy, mint te, és nem is tudnék egyszerre hinni egymásnak ellentmondó, egymást kizáró dolgokban.

Ha nem lenne ezzekkel a kérdésekkel kapcsolatban egy kialakult meggyőződésem, akkor legfeljebb azt gondolnám, hogy bizonytalan vagyok, fogalmam sincs, mi lehet az igazság - majd meglátom (vagy éppen nem látom meg), ha meghaltam.

Én abban hiszek, hogy nem ez ez egy életünk van, hanem sok, és két inkarnáció között mindig létezünk egy másik létsíkon, ahol a tudatunk ugyanúgy megmarad, csak fizikai test nélkül.

Az elmúlt 17 évben sokszor, és egyre gyakrabban tapasztaltam meg olyan dolgokat, amik miatt nekem ez mára már rég nem az a kategória, hogy hiszek, vagy esetleg hinni szeretnék benne, hanem hétköznapi, kézzelfogható valóság.

„Mert az élők tudják, hogy meghalnak; de a halottak semmit nem tudnak, és azoknak semmi jutalmuk nincs többé; mivelhogy emlékezetük elfelejtetett. Mind szeretetük, mind gyűlöletük, mind gerjedezésük immár elveszett; és többé semmi részük nincs semmi dologban, amely a nap alatt történik… Mert semmi cselekedet, semmi okoskodás, tudomány és bölcsesség nincs a Seolban [sírban], ahová menendő vagy” (Préd 9:7-8,12).

Gondolom ez a Bibliából van. Akkor a pap minek beszél feltámadásról és örök életről a temetéseken?