Ez akkor a karmám valódi oka?

Szeretek foglalkozni az önismeret témakörével.Tudom ,hogy mindenkinek kellene ,de én szeretek is vele foglalkozni.Méghozzá elég sokat:).Aki ebben a témában mélyre ás az bizony találkozik a reinkarnáció és egyéb manapság spirituális témaként emlegetett tanítással.Amit hisz is meg nem is.Én inkább most a karmával kapcsolatban írnék ,még hozzá saját tapasztalatom alapján és örülnék is neki ,ha valaki olyan is válaszolna aki szakavatott.A karmát végül is az pszichológiával is lehet magyarázni, de azért én lehet ,hogy csak a szentimentális lelkületem miatt szeretem azt hinni itt azért többről is szó van.Egy kérdésem azért ezen felül is lenne ,hogy a karma az személyekhez is kötődik vagy csak a helyzethez?(persze ha meg van az a különleges vonzalom ami ugye karmára is utalhat).Tehát:

15 éves koromban beleszerettem a matek tanáromba (akiről csak sejtettem ,hogy lehet ,hogy meleg. Ez persze nem egy olyan bakfis szerelem amit ilyenkor gondol az ember). Egyszerűen ellenállhatatlannak tartottam és persze nem láttam nem hallottam a szerelemtől. De mivel nem voltam akkor sem hülye úgy döntöttem ,hogy hát mást kell szeretni.Hát igen és itt kezdődtek a bukdácsolásaim.Az első barátomat szerettem és az a kapcsolat tartott a legtovább (de nem volt szerelem).Majd szépen pasizgattam tovább ,de valahogy nem volt semmin áldás szinte mindig úgy azt a mondatot hallottam mielőtt elhagytak a pasik persze pár hetes erőlködés után -NEM ÉRZEK IRÁNTAD SEMMIT.Az egom is beletörött párszol.Teljesem depreszziv lettem szinte apátiában éltem évekig.Amikor a fent említett popsitúró tavaly volt oly kegyes és egy kegyetlen játék keretein belül .Elhitette velem ,hogy nem meleg és végre beteljesül az ,,álmom". Amikor hirtelen leforázott az igazsággal.Azóta tudom ,hogy egy nárcisztikus majom akit már csak sajnálni tudok. Sok csalódás ért és nagyon kemény volt ezt az egészet végig csinálnom.

Mivel tudom,hogy az élet egy játék és minden dolog amit mi rossznak vélünk mögötte egy tanítás áll.De ezt a popsitúrót nem tudtam megoldani valahogy sehogy sem.Nem értettem ,mit tanulhatok tőle?Nem jöttem rá. Majd leesett valami még pedig az ,hogy rájöttem ,hogy ÉN NEM SZERETEM SAJÁT MAGAM o.O. És aki nem szereti magát ,hogy szeressen ,mást ? Akkor arra gondoltam(egyébként külőleg is hasonlítok vele),hogyha én tudtam annyira gyönyörűnek látni azt a látszólag sem tökéletes pasit.Ha annyira tökéletesnek és nem utolsó sorban feltétel nélkül is szerethetőnek akkor én aki hasonlítok rá(nem mindenben hál istennek) Akkor én magam miért nem szeretem magam egyáltalán.Jelenlegi állás! meg kell tanulnom magam úgy szeretni ,mint annak idején őt. Ti mit gondoltok erről ?Mert én csak ezt az egy dolgot hiszem ,hogy tőle megtanulhattam (persze van sok más is amit tanulhattam ,de arra egy diszkópatkány is jó)