Miért van az az érzésem hogy örökké fogunk élni? Mintha az élet örök lenne, lehet hogy azért, mert már volt egy vagy több életünk?

Én már csináltam egy tesztet, hogy mi voltam előző életemben, és azt adta ki az a hülye teszt, hogy búbos vöcsök voltam.

Ez egy valami kis madár.

Most meg egy debella vagyok. Legközelebb mi leszek akkor? Viziló? Bálna?

már most ezt tesszük kedves kérdező. ugyanis ami van, az el nem veszik. Te vagy? :)

a születés-pusztulás csak a fizikai megjelenésre vonatkozik, az elme örök. :P

üdv

26/F

LastOne.Left

Kedves Kérdező az első kérdésben a "fogunk" indkolatlan. Ezt nem lehet jövő időben - ami örök: az nem időbe és térbe vetett. Azért örök. Mert, aminek kezdete van, annak vége is van, logikusan csak így lehet.

Az érzés: ilyenkor az ember azt érzi, ami benne örök és halhatatlan - vagyis a szívében élő Istent.

Bizony átértelmeződik így nézve ami múlandó, halandó.

Jézust megkérdeztik mikor jön el Isten országa (ez az isteni, örök, nem idő és térbeli, esetleges, múlandó)- azt felelte, ne várjátok hogy eljöjjön

" Az Isten országa nem szemmel láthatólag jő el.

Sem azt nem mondják: Ímé itt, vagy: Ímé amott van; mert ímé az Isten országa ti bennetek van. "(Lk17,20-20)

- tehát nem térben és időben "valahol"

hanem ITT ÉS MOST

ezt keresni kell szívünkben- és akkor találjuk

"de nem majd, következő életben - hanem ITT ÉS MOST !

Van ez emberben egy halhatatlan isteni elem -

istenkeresés, igazságkeresés, útkeresés - erről szól az életünkben. Üdvözlettel:A.Anna

"Ugyanaz van benne az emberben élve és halva, és ébren és alva, és fiatalon és öregen.Mert ezek átcsapva azok s azok ismét átcsapva ezek. "

Hérakleitos

Állítólag két érzés viaskodik bennünk.

A vérünkben lakozó karmikus lelkünk érzései és tapasztalatai, valamint az Isteni Lelkünk tapasztalatai.

Összes testeink középpontja (mindíg) az evilágban legkisebb Isteni Lélek.

A Lélek mindíg ruhákba (=testekbe) öltözik, belülről kifelé haladva. Minden ruhája egyre sötétebb (=fénytelenebb) és nehezebb lesz.

Kezdetben azt hisszük,hogy a vérünkben lakozó (egyéletes) lelkünk vagyunk, később (esetleg) sejteni kezdjük, hogy többről is szólhat az egész.

Ha a Lélek-vadászok hálóján átverekedtük magunkat, akkor önismeretre juthatunk (állítólag). :-)