Miért csinálja ezt velem az élet?

Voltak álmaim (pontosabban 2), még gyerekkoromban arról, hogy mi szeretnék lenni ha nagy leszek, mivel foglalkoznék szívesen.

Nem olyan helyre születtem, nem lehetett, szinte minden körülmény ellene volt. Ez bazi nagy törés volt már gyerekkoromban is.

Elvileg az lenne a cél, hogy adjam fel a vágyaimat. Hát ezekkel ilyen múlttal, meg töréssel BIZTOS HOGY NEM fog menni. Meditació meg akármi ide vagy oda. Abban sem tudok hinni, hogy a vágyakat nem kielégíteni kell. Hát elmondom, hogy anélkül lehet meditalni napestig, NEM fognak megszűnni, és addig megvilágosodni sem lehet.

De most ami van, az már aztan mindennek a teteje. Nem elég, hogy nekem ez a seb és soha meg nem szűnő de kielégíthetetlen vágy életem végéig ott lesz, most még az élet behoz olyan embereket az ismeretségembe, akik azt és olyan életet élnek amilyet én szerettem volna, akiknek kb. varázsütésre sikerült az a 2 dolog, amiért nekem egy egesz életen (életeken???) keresztül csorog a nyálam.

Miért csinálja ezt az élet, hogy kvázi megforgatja még bennem a kést, hogy még végig is kell néznem, hogy mi az ami nekem nem lehetett és ebben az életben már nem is lehet.

Úgy erzem magam, mint egy etióp éhező, aki előtt 5 fogásos ebédet fogyasztanak.

Miért kell ez a kínzás?