Miért kell nekem szenvedni, valaki más által elkövetett tett következményéért?

Mert abban a tévedésben él Irén, hogy az Irén az valódi létező egyén, és nem a lélek, ami az összes testet öltésben azonos. Amikor Irén ráébred(nem csak elhiszi, meg is érti), hogy ő csak kis része a valóságnak, a lélek, ami élteti viszont maga a valóság, akkor Irén nem fog többé szenvedni sem a Józsi tettei miatt, sem semmi más miatt.

Kicsit egyszerűbben: Attól, hogy más ruhát veszel fel, még nem válsz mássá. A lélek sem lesz más, attól, hogy másik testet ölt. A karmája ugyanaz marad.

Mondjuk inkább úgy, hogy a ruhát nem zavarja, hogy hatással van rá a test. Az sem zavarja, ha szétreped a testen.

Ez kicsit fordítva van a léleknél, de a lelket sem zavarja, hogy a test, amit felöltött szenved. Nem azért, mert közönyös, hanem mert nem rendelkezik a szenvedés észlelésének képességével. A testet öltés egyik lényeges része, hogy az amúgy észlelésre képtelen lélek olyan eszközökhöz jusson, amik észlelnek, így közvetve a lélekre is hatást gyakorolnak. Ez a hatás a karma, ez az egyetlen dolog, amit a lélek továbbvisz.

Téves feltételezés, hogy minden ember szenved. Sokan szenvednek. De nem minden ember. És nem minden élőlény.

Mert a karma az ok-okozat körforgása. Ha valamit okozol-bármit-életedben, és nem volt idő, vagy alkalom, hogy a hatása, okozata bekövetkezzen, akkor egy másik életben kell bekövetkezzen. Ha nincsenek következmények, a világ körforgása felborul. A karma az egyik legelső, alapvető törvénye a világnak. Nincs olyan, hogy valaminek ne lenne következménye. Ez mindenre igaz, ami létezik. Akár fizikai dologról beszélünk, legyen az élő, vagy élettelen, akár szellemiről. Bár konkrétan karmának csak azokban az esetekben nevezzük, amikor valami "élőről" van szó.

A lélek alá van vetve ennek, nem dönthet róla, és a lélek nem szenvedett miatta. Fentebb írtam, a lélek nem tudja közvetlenül megtapasztalni a szenvedést. Azt pedig kifelejted, hogy a karma nem csak szenvedést okoz. A karma a gyönyörök forrása is. Ezek éppen úgy fenntartják a körforgást, mint a szenvedés.

Nem kell szenvedni semmi miatt.

A szenvedés a saját egónk öntudatlan választása. Az egó legyőzése révén a szenvedés is megszűnik, mert eltűnnek az egó által kreált elvárások, elsősorban arról, h nekem mi jár és én mit érdemlek.

Semmi nem jár! A boldogság munka és az is marad.

Ez a lélek leckéje életről életre, a cél, h egyre magasabb szinten éljük meg, úgy eliminálódik a szenvedés is.

"Ennek történelemben élő Irénnek a VILÁGON SEMMI KÖZE NINCS egy, az akár évtizedekkel ezelőtt élő, más társadalmi és történelmi háttérrel, más szülőkkel, más neveltetéssel, más otthonnal, más adottságokkal és gyengeségekke rendelkező Józsihoz"

De igen.

És innentől fogva értelmét veszti a kérdésed.