A reinkarnáció és karma ötlete egyáltalán nem magyarázza a szenvedést?

ez a két dolgot nem kapcsolható össze szerintem.

A szenvedés, és boldogság az anyagi természetű világból fakad. Amíg van tested, azaz amíg megszületsz újra, és újra, addig ennek ki vagy téve. Ami változó, mind ki van téve ennek. Ezért törekszik a hindu, és a buddhista arra, hogy visszatérjen a változatlanhoz/változástól menteshez. Ugyanakkor az, hogy miféle, és mennyi jelenséget tapasztalsz meg az életed során, az a karmádtól függ. Ha elég jó a karmád, hogy szinte semmi testi szenvedést ne kelljen megtapasztalnod, akkor elvileg nem is emberként, hanem valamilyen magasabb formában, szellemi lényként születsz, és élsz. Ott jobbára csak örömöknek, gyönyöröknek vagy kitéve, de ezek is karmát halmoznak, ami miatt újra meg fogsz születni, ha ez az élet véget ér. Ami téged ér, az egy láncreakció eredménye. A természeti csapásoknak is azért esel áldozatul, mert a karmád miatt ott voltál, és akkor, ahol ez megtörtént. Amíg nem tudatosan éled az életed, addig az ilyesmi elkerülhetetlen.

Nincs reinkarnáció, a karma is csak a tudatos életben értelmezhető. A szenvedés az akarásból adódik. Aki nem vágyakozik, az nem szenved. Ha meghalsz vége a sztorinak. Légy erős!

Ez a te elméd. Ha az elméd sóvárog a depresszió megtanulásáért, mert meg akarja élni, és még tanulatlan, szenvedni fog tőle, akkor megtörténik. A karma nem egy mesekönyv basszameg, hanem valós időben reagálás a te elmédre, amit folyamatosan sugárzol a létezésbe.