Kik azok az avatárok?

Mindenki mást ért alatta.

Azthiszem a védantában az a jelenség, amikor egy Isten emberként jelenik meg. Pl. Vishnu avatárja Krishna. A kereszténységben Jézus egy avatár (egyes védanta értelmezések szerint).

Vannak akik téged is egy avatárként értelmeznek. Van benned egy (mögöttes) szellemiség, annak az avatárja a tested.

"Kik azok az avatárok?"

Kik azok az emberek? Az emberiség mindig is azt kutatta hogy honnan jövünk, hogy mi az eredetünk, van e egy teremtő isten vagy csak létrejöttünk az őslevesben?

Amikor egy ember megszületik, csak a figyelme van, aztán a szülei idővel megtanítják neki hogy mi a neve és mikor született, ezzel megalapozva az én ez a test vagyok képzetet, aztán ez a képzet az évek alatt tovább épül a tanulás és tapasztalások által, így egy tudás halmaz birtokosaként a testtel és elmével azonosítja magát. Aztán jön a testi halál és érdekes módon a figyelem jelenléte megmarad.

Hogy mi a figyelem jelenléte? Egy példa rá: Amikor éjszaka álmodunk akkor különböző álomvilágokba csöppenünk, amíg az álom tart addig az a valóságunk de felébredve mit mondunk az álomra? Hogy az csak egy álom volt, nem pedig valóság, de egy valami mégis valós volt az álomban, az pedig a figyelem jelenléte ami teret adott az álomvilágnak és az álomvilág karaktereinek. A földi életünk során is teljes azonosságban élünk a testünkkel és az elménk tartalmával, de a test halálakor megint csak a figyelem jelenléte marad, plusz az életfilm lepergése után egy lelkiállapot a megélt élettől függően, ha kötődés van a lelkiállapothoz, akkor a lelkiállapot egy neki megfelelő környezetbe fog leszületni, ahol újra létrejön az én ez a test vagyok tudat és megint végigmegy egy élettörténet, majd megint a testi halál következik mindaddig, míg a figyelem jelenléte nem a látottal él meg azonosságot, hanem a látóval, ugyanis mindvégig a látó vagyunk, a forrás, a figyelem ami mindent lát és időlegesen elveszik a létformákban (emberi testben), azonosságot megélve az emberrel, majd amikor az emberi test meghal akkor a lelkiállapot érzelmi formájával él meg azonosságot, hogy végül a figyelem forrása önmagára ébredjen. A figyelem forrása a teremtés forrása, az emberek ezt nevezik istennek.

Az avatárnak nevezett létforma nem amnéziás mint az emberek, azaz nem csak a testben létrejött énképre tudatos mint az emberek, akik úgymond amnéziában élnek, hanem emlékszik a tiszta anyagtalan időtlen lényére, mondhatni igaz időtlen önmagaként van JELEN az anyagi világban, nem pedig egy időleges elmével azonosságban élve. Az avatárok mindig az egyetlen igazságra mutatnak rá, mondhatni ébresztő hatással vannak az emberiség egy részére, arra a részére akik kifelé jönnek már az amnéziából, nem pedig éppen elmerülnek egyre mélyebben.