Sokan azért halnak meg katasztrófákban és háborúkban, mert negatív a karmájuk?

A karma nem pozitív vagy negatív. Ezek emberi meghatározások, egyéni szemszögekből. A karma egyszerű ok-okozati összefüggés. Cselekedetek és azok következményei.

Akik meghalnak pl háborúban azok természetesen azért kerülnek ebbe a helyzetbe, mert korábbi cselekedeteiknek ez lett a következménye.

Jó és ki dönti el hogy melyik a + és a - karma?

Akik most eltörik (eltöretik) saját kezüket lábukat az jó vagy rossz karma?

Később ha emiatt nem kell nekik háborúba menni az jó, vagy rossz karma?

A jó és a rossz, az az emberek fejében megjelenő pillanatnyi nézőpont. Lehet amit ma rossznak gondolnunk, az holnapra már jó lesz. És fordítva. Nem is beszélve arról hogy amit az egyik ember rossznak érzékel, azt más épphogy jónak.

Mert azt hogy ki milyen karmát kap azt eleve ki dönti el?

Nekem senki ne mondja hogy nem lehet megállapítani hogy kinek nagyon jó vagy nagyon rossz a karmája.

Aki egy háborús övezetbe születik nagyon szegény körülmények köze, az nem rossz karma?

Aki meg los Angelesbe, az úri negyedbe, biztonsági őrök mellé az meg nem jó karma?

A karmahívők pont azért terjesztik ezt hogy meg legyen magyarázva az hogy az egyik ember karok nélkül rohad egy telepen, a másik meg gyönyörű, sikeres, gazdag…

Más értelme nem nagyon van

Mi emberek nem tudjuk eldönteni -általában- hogy valaki sorsa a karma miatt történik-e-

Sokszor magas szintű lelkek szegény életeket választanak leszületésnek, és néha fizikai hibákat, allergiákat stb is elszenvednek, mert már nagyon messzire vannak az emberi szinttől.

Azonban sokan pedig karmikus okok miatt szenvednek el ilyesmit, ennek megállapítása nekünk nem könnyű.

Szóval nem szabad ítélkezni.

Sokszor a karmikus tanítást nem az kapja, aki meghal, hanem aki itt marad. Néha csak napokra, hetekre születnek le magaszsintű lelkek, hogy a szülőknek segítsenek átélni, megtapasztalni valami nagyon fájdalmas élményt, megértést.

"Sokszor a karmikus tanítást nem az kapja, aki meghal, hanem aki itt marad. Néha csak napokra, hetekre születnek le magaszsintű lelkek, hogy a szülőknek segítsenek átélni, megtapasztalni valami nagyon fájdalmas élményt, megértést."

Ez egy nagyon fontos megállapítás volt.

Gondolj bele mennyi minden átértékelődik benne.

A szenvedés az egyik legnagyobb tanító.