Hogy meditáljak, ha a saját gondolataim függője vagyok?
Próbálok visszatérni a jelenbe, meg arra koncentrálni ami most van, amit éppen most csinálok (vagy kéne csinálnom 😅), de halálra unom magam.
Ez, hogy nulla mentális stimuláció, csak a jelen van, ettől kikészülök. Arra gondoltam, hogy a telefonozás miatt, de nem, mert telefonnal vagy anélük is minden további nélkül nyomom magamnak az adást, és ha nem csinálhatom, akkor robbanok.
Az, hogy meg van adva hogy csak a jelenre figyelhetek és nem gondolhatok arra, amire szeretnék nekem ez börtön. Maga a jelen keservesen unalmas.
Érdemes egyáltalan foglalkoznom a meditacióval, ha kb 1 perc ülés utan úgy érzem, hogy felrobbanok? Mi ebben a pláne, amúgy nem tudom megérteni, hogy miert jó az ha anjelenben vagyunk és minden megáll?
2# szépen összefoglalta.
Az emberek különbözőek, nem mindenki tud ülni és kikapcsolni, sokan inkább a mozgásos, cselekvéses meditációt tudják inkább csinálni.
Pl a tai chi, vagy a futás, vagy a séta, tökéletesen csak a testedre koncentrálva, -ha olyan helyen vagy, ahol nem veszélyes a környezet- a mozdulatokra, a legtisztábban hajtva végre a cselekvést. Ez lehet akár a krumplipucolás, ahogy 2# példaként írta.
Az elménk megszokta hogy 100 szálon fut egyszerre, a múlton, a jövőn, a jelenen agyal egyszere, kb azt csinál amit épp akar.
Amikor egy dologra viszed a figyelmed, és rajta tartod, akkor az elme meg van regulázva, és megpróbál kitörni. Meg kell próbálni elengedni, nem figyelni a bedobált témákra, ötletekre, emberekre, stb. Csak végezni azt a tevékenységet, egy dologra figyelve, és az elme lassanként megadja magát, és engedelmes eszközzé válik.
Pont azért kell a meditáció, mert túlságosan a gondolataink függője vagyunk :)
Ülésekkel érdemes gyakorolni, kényelmes ülőhelyzetben, és egyenes háttal. A légzésre érdemes figyelni, és az épp a külvilágból érkező hangokra (ezekkel könnyen visszatérhetsz a tudatos jelenlétbe).
És, hát, azért gyakorlás mert sok idő kell mire belejön az ember. Határozz meg előre időket pl 5 vagy 10 perc és addig adj bele mindent.
A rendszeresség is fontos, és az a jó ha ébredés után minden reggel nyomat valamennyit az ember (ha van idő este is).
Amikor eljutsz ilyen napi 30-40 percre, akkor érdemes csak egyéb tevékenységek közben is próbálgatni...
Csak kis falatokban :). Az elmének meg kell szoknia az új állapotot.
Ne hadakozz, ne erőltess. Nem az agy az életed irányítója, lehet tőle függetlenül is lenni. Ha erre ráérzel, a gondolataid nem tapadnak úgy rád.
#5
Az megvan, hogy én magam nem a gondolataim vagyok és érdemes nem beléjük gabalyodni túlságosan, csak az a baj, hogy van az a része a gondolatoknak, amit kifejezetten élvezek, ezert írtam hogy szerintem én tényleg függő vagyok.
Annak ellenére, hogy igen, ennek megvan a visszája is, hogy alkalmasint meg nagyon nem-élvezem, sőt a fal adja a másikat, de addigra már keső, mert már bele vagyok gabalyodva.
Az 5-ös válaszoló vagyok.
Kis falatokban :) Az elején vigyél bele kicsit több játékot. Tanuld meg élvezni a nyugalmat, megszeretni a saját társaságodat! Próbálj simán relaxálni fürdés vagy kirándulás közben! Aztán majd szép lassan ráérzel.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!