Ez már valamennyire fejlett lélekre utal?

Nem utal semmire. Mindenki kíváncsi! Mindenki keresi az élet értelmét, a maga módján.

Mindenképpen, az összegzés azt mondja ki mennyire lát át az illúzión ahhoz hogy eggyé válhasson majd az isteni valósággal. De nem csak a fizikai életben lehet tudatossági szintet növelni,csak itt gyorsabban

Nem feltétlenül de ez is elengedhetetlen de ez még nem elég.

Valójában mind egyek vagyunk, de az elkülönültség illúzióját éljük meg, így ha egy elkülönült lélek elkezdi kutatni a léte értelmét és hogy ki is ő valójában, akkor az olyan mintha rálépne a hazavezető útra, ami az egységbe vezet és azon túl... Szóval ilyenkor válik az ember spirituális keresővé és gyakorlatokba kezd. Sok kereső eleinte még a létét próbálja szépíteni ezért olyan gyakorlatokat csinál ami ezeket segíti, míg másokat már nem érdekelnek az anyagi javak sem, csak az igazságot akarják megtudni, hogy mi ez az egész létezés és ki vagyok én. Igazából mindkét csoport egy egy vágyat hajszol, az egyik vágy az anyaghoz köt mert anyagi jólétet teremtünk vele, ami a ragaszkodás alapja, míg a másik az anyagból kivezet, mert azt kutatja hogy mi valós és mi nem az, azaz meditál és elkezd rálátni a gondolatokra és érzésekre amik eddig mozgatták, tehát elkezd a tudat tere tágulni ezesetben és abból a térből lát rá mindenre ami felmerül benne, amit pedig meg tud figyelni az nem lehet, ezáltal el kezd szabadabb lenni mindentől, megszűnnek a belső ragaszkodások, kényszerek, félelemek stb. Ahogy nem kapnak figyelmet azok a gondolatok amik addig mozgatták, úgy azok a gondolatok eltűnnek, ezzel még nagyobb teret hagyva a tudatban, mondhatni elkezdődik egy kiüresedés, ami rosszul hangzik, pedig pont hogy jó, mert ha üresség van a sok gondolat helyén, akkor nincs gondolati azonosság, hanem tiszta jelenlét, ez nem azt jelenti hogy ostoba lesz a személy, hanem hogy a személy illúziója eltűnik és a helyét átveszi a jelenlét ami mindig is voltunk, tehát az út első részén a gondolati azonosságból ébred a személy és sokan itt meg is állnak, ezt követi a tudat oly mértékű tágulása, ami a testet is meghaladja, ezt nevezik samadhinak, satorinak, ezen a szinten a testet meghaladja a tudat tere, így ebből a "külső" térből látunk rá a testre, azaz kívülről látjuk azt amit magunknak hittünk, ekkor ébredünk az örök időtlen lényünkre, ami a születés és halál körforgásának tanú nélküli tanúja, amiben az univerzum létformái keletkeznek és elmúlnak, amiben az tér és az idő illúziója létrejön, mind AZ vagyunk, de egy időre az elkülönültség illúzióját éljük meg, majd elkezdünk kutatni és hazatérünk, azaz ráébredünk igaz lényünkre, ami túl van az én ez a test vagyok illúzióján. Szóval az elkülönült lélek ha keresi a léte értelmét és hogy ki ő valójában, akkor az ébredés útjára lépett, a személyből az örök jelenlétbe.