Ha két embernek úgy rendeltetett, hogy együtt kell lenniük (mert társak), akkor együtt is lesznek/maradnak?

30. "Az igazi lélektársak elsodródhatnak egymástól a hosszú életek során, aztán összekapcsolódhatnak egy ideig újra, de nem véglegesen."

"hosszú életek során"

"összekapcsolódhatnak egy ideig újra, de nem véglegesen"

Na ettől megborzongtam! Félelmetes látni, mennyire össze tud hozni az élet két embert és azt is félelmetes látni, mennyire meg tudja magát győzni a másik fél, hogy miért nem elég neki ez a kapcsolat. Van olyan tanító, aki foglalkozik a témával és ő ki is mondja, hogy vannak ilyen egó alapú eltérítések. Az eltérítés történhet kísértéssel vagy fenyegetéssel, ha nem elég erős és tudatos a lélek. Amíg nem elég erős a meggyőződés, addig a tudatlanság és a vágyak viszik előre az embert, amik dróton rángatják őt. Ha szerencséje van, még ebben az életében kap olyan pofonokat, amik kiölik belőle az ilyen mértékű tudatlanságot. Úgy gondolom, hogy a tudatossággal a vágyak is valamelyest leredukálódnak, így tisztábban lát az ember. A felismeréseknek pedig nagy jelentőségük van a kapcsolat szempontjából is. Ezt valaki úgy magyarázza, hogy az ösztönös kapcsolódás helyett tudatos kapcsolódás. A víziók, képek, kivetítések csak megtévesztik az embert, így nem ismeri fel a valóságot. Egyrészt bárkire bármilyen képet rávetíthetünk, másrészt ragaszkodhatunk ehhez a képhez. A munka nagy része abból áll, hogy ezektől a képektől megszabadulunk. Hiába hiszem, hogy XY a valódi társam, ha csak egó alapú vágyakozás van bennem és kivetítek rá egy képet, ami eltakarja előlem a valóságot. Akkor nem a valódi társamat látom, hanem egy képet, amihez ragaszkodom a vágyaim alapján. Illúzió. Egyszer fel kell ébredni belőle. A kapcsolat természete és minősége (lelki kötelék) sokkal fontosabb, mintsem hogy mit kaphatok a feltételezett másiktól. Az egó ebből a szempontból közelíti meg, hogy mit kaphat, nem abból, hogy mit adhat. Gyakorlatilag bárkire rá tudjuk húzni az "ideális társ" fogalmát, ha az megegyezik az elképzeléseinkkel és a vágyainkkal. Nagyon veszélyes, mert a csalódás végső soron elkerülhetetlen.

"Elszakadnak egymástól (igen, pl. karmikus adósság miatt). De lehet, hogy ennek felismerése segíti a lélek fejlődését, hogy a többi életben magasabb szinten tudja a lélektársát újra "keresni"."

- Kinek van karmikus adóssága? A fejletlenebb léleknek vagy mindkettőnek egy más szinten? Mert ha nagy a távolság kettőjük között fejlettségben, az megint nagy energetikai különbség lesz. Főleg, ha a gyengébbik fél hagyja magát lehúzni az áramlattal, a másik meg eközben emelkedik. Nem nehéz szétszakadni a mai világban még nem összeillő pároknak sem. A mai kapcsolatok többsége amúgy is nagyon egó alapra van helyezve. Egymás kizsákmányolása, hogy tömören fogalmazzunk.

- A fejletlenebb lélek döbben rá a lélektársára az elszakadás fázisában?

- Magasabb szint alatt azt érted hogy tudatosabb lesz a lélektársára, akár ebben az életében, akár egy másikban?

+ Az ébredés lehet intenzív. Még ebben az életében is megtörténhet, főleg hogy minden fel van gyorsulva. Szerintem a lélek tudat alatti igénye is jelzi, hogy mennyire akar felébredni, milyen tévedéseket, kellemetlenségeket vállal be a felébredése érdekében. De ez az életfeladatával és a karmájával is összefüggésben van véleményem szerint.