Valami attól lesz karma, hogy rámondjuk, hogy ez karma?

Szerintem ez a hétköznapi életünkben igazából átláthatatlan. Most pl. az 1. válaszban szereplő történetnél miért az oltja ki a karmát, ha nem ütsz vissza? Mi van akkor, ha ez pont azt okozza a pofozkodónál, hogy felbátorodik, eszkalálódik az erőszakossága (tipikus a pszichopatáknál), és a következő alkalommal már le is szúr egy ismeretlen embert. De ha az 1. ember visszaüt, vagy jogi útra tereli az ügyet, azzal ezt megakadályozta volna.

Szóval ebben jól el lehet veszni, ha sokat agyalunk rajta.

Hát, nem tudom. Milyen elvek alapján mérlegelsz, mi vezeti a belátásodat? Ezt nem értem.

Erőszakra nem szabad erőszakkal válaszolni? Van benne valami, de nem minden esetben ezt látom a hétköznapi életben. Milyen értelemben helytelen? Elvileg a nem ártás ott kezdődik, hogy magadnak ne árts. De ha hagyod, hogy bántsanak, ezt a szabályt máris megszegted. Az agresszorok meg gyakran csak a saját nyelvükön értenek. Egy csomóan bántják a másikat, unalomból, hatalomfitogtatásból, csak mert megtehetik. És nem lehet egy felhőn meditálva kilebegni minden kényelmetlen szituációból (pedig jó lenne). 🙂 Szóval akármennyit gondolkozom rajta, nem értem teljesen a koncepciót.

Az 1. példához visszatérve azt sem értem, hogy miért kapta a pofont az ember? Elvileg akkor annak is volt valami rejtélyes előzménye, amit a pofont kapó ember tett? De ha nem tudja, hogy mi volt az, akkor honnan tudja, hogy hogyan kell reagálnia, és mit tud tanulni a helyzetből?

Szóval mindig kb. ide jutok vissza, elsőre jó magyarázatnak tűnik a karma, de ha jobban elmélyülök benne, jönnek ezek az ellentmondások... Így meg félreveztő lehet.

Nem, a magadnak ne árts az nagyjából a ne oltsd ki az életed, és ne csonkítsd meg magad. Ha hagyod magad megütni, az nem számít ennek, bár nem gondolnám, hogy előnyös lenne. Neked nem az agresszor motivációjával kell törődnöd, hanem hogy a saját helyzetedet úgy oldd meg, hogy a lehető legelőnyösebben juss ki belőle. Ha te magad is erőszakhoz folyamodsz, ezt buktad. Ha van rá mód, még az előtt kell változtatni a dolgok folyásán, hogy a pofon elszállna.

Én se tudok teljes értékű választ adni arra, mi alapján lehet tökéletesen mérlegelni. Szellemileg nem állok olyan szinten. Én mérlegelem a lehetőségeket, de csak a következő egy-két lépést látom előre. Rika az, ha ennél messzebb látok előre egy esemény lefolyásába. Teljesen ennek kéne szentelnem az életem, ha mindig a legmegfelelőbb döntést akarnám meghozni az ok-okozat törvényét figyelembe véve. Minden esetre ha a lelkiismeretem jelez, akkor azt tudom, hogy azt nem szabad. Ha végiggondolok valamit, és lelkiismeret-furdalást kapok, akkor tudom, hogy ha tényleg megtenném, akkor is azt kapnék. A lelkiismeret pedig elég jól jelzi a helytelen dolgokat.