Miért érzem úgy, hogy több vagyok húsnál, ha ateista, materialista vagyok?

Test, lélek, szellem alkot minket együttesen.

Nagyon nehéz tömören leírni ezt az állapotot, ami több másik létező dolog által van. Nem létezik, és nem nem létezik, hanem egy harmadik állapotban van. Ez a világ egyik meghatározó tulajdonsága, mozgatórugója.

Amíg beszélünk róla, addig létezik, de amint nem beszélünk róla, már nincs is.

Mindenesetre pontosan tudható, hogy mi van ott, ahol nem vagyunk, ahol jelenleg számunkra nincs semmi, mert tudjuk, hogy mi van itt, ahol vagyunk, és ez mindent elmond arról, ahol nem vagyunk, de leszünk, vagy valaki már volt ott.

Úgy tudnám megfogalmazni, hogy végletes ellentétpárok létezéséből fakadó téridő keletkezése, annak minden tulajdonságával, ami a megfigyelő általi viszonyításból teremtődik meg a megfigyelő számára.

A távolság, sebesség, idő szintén ugyanolyan nemlétező dolgok, mint a lélek és a szellem. Ezek mind a megfigyelés és viszonyítás pillanatában megteremtett tényezők, amik mind a környezetből fakadnak.

Egy ember mindig a környezetének egy terméke, eredménye, tulajdonsága, megnyilvánulása. Az vagy, amit a környezet megengedett, lehetővé tett egy adott pillanatban.

Te vagy a távolság, a sebesség, az idő, és még sok más dolog is egyben, aminek a fizikai test az anyagi síkbeli, érzékszervi úton megtapasztalható megnyilvánulása.

Alapvetően hívő gondolkodású lehetsz, azért van ez.

Egy alternatív hitrendszert ha kialakítasz magadnak: olyat, ami a materializmuson alapul, de megenged bizonyos szellemi dolgokat is - talán ez lesz neked a megoldás.

Mert az ateizmus csak átmenet és belépőnek jó.

Ha valaki követ ábrahámita vallást az a legalsó szint, ha valaki ateista az a következő szint, mert elítéli azokat a vallásokat, amik miatt a valódi vallások is le vannak nézve átlagban. A következő szint az ősi spirituális praktikák kutatása, meditáció, önfelismerés.