Miért lenne halhatatlan a lelkünk?
A kérdés olyanok számára értelmezhetetlen, akik nem hisznek a lélekben.
Olyan tapasztalataim vannak/voltak életem során, melyek fényében majdnem bizonyos vagyok abban, hogy van Isten, és abban, hogy van egy olyan részünk, mely materiális úton megmagyarázhatatlan. Egy részünk, mely felszínes, egoista énképünkkel közel sem azonos, tulajdonságainkon, gondolatainkon túl van, mely tapasztalja azt, amit életnek hívunk, mely olyan mély, hogy felfoghatatlan, mely minket önmagunkká tesz, melyek igazából mi vagyunk, mely az igazi énünk. Nem vagyok vallásos, soha nem voltam az, egyszerűen csak erre a következtetésre jutottam. Persze lehet, hogy tévedek, de kérdésem arra az esetre vonatkozik, ha mégsem; azaz ez egy elméleti kérdés.
Ha körülnézünk a világban, minden múlandó, minden halandó, minden romlandó. Miért lenne ez másképp a lelkünkkel? Miért ne halhatna meg a lelkünk? Miért ne szűnhetne meg ez a részünk is úgy, mint bármi más a világban?
Az, hogy ez van írva a Bibliába, Védák könyvében, Koránban, az számomra nem válaszol meg semmit, nem igazán látok bizonyosságot ezekben a szentírásokban, nem hiszem, hogy feltétel nélkül el kellene hinni tartalmukat. Inkább tapasztalatok, egyéni gondolatok érdekelnek. Köszönöm.
Inkább hadd válaszoljak egy idézettel:
"Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan." /Saint-Exupéry/
Nem is tudnám neked pár sorban bebizonyítani, hogy a lélek hallhatatlan. Talán többet segít egy-egy hasonlat. Mit szólsz pl. ehhez?
A lélek olyan, mint a fa gyümölcse, ahol a fa jelenti a testet. A gyümölcs azért kötődik a fához, hogy növekedhessen. A test tehát a lélek bölcsője. A lélekért van és ha elvégezte a feladatát, visszatér az anyag örök körforgásába.
Ha nem lenne hallhatatlan a lelkünk, nem lenne értelme az erkölcsös életmódnak, az önfeláldozásnak, a szeretetnek. Akkor marad az individualista valóságom, hogy csak magamnak éljek. Egy tökéletesen értéktelen élet. Ha viszont a testem a lelkemért van, én pedig másokért, mások értem, máris új értelmet nyert a létezésem.
Kedves Kérdező!
Létezik olyan dolog a világon, aminek a létét a tudomány bizonyította? Igen, hogyne. Létezett ugyanezen dolog a bizonyítás előtt is? Hogyne, igen.
Szóval tessék belehúzni, kedves Kérdező, mert te és az ún. tudományod k*****a le van maradva a valóság kutatásában!
:)
Hadd helyezzem a kérdést egy más aspektusba: mit nevezel léleknek? Definiáld, hogy aztán vitatkozhassunk arról, halhatatlan-e vagy sem. Ja, egyúttal bizonyítsd, hogy az összes léleknek egyformának (hallhatatlannak vagy múlékonynak) kell lennie.
Tök el tudom képzelni gondolatkísérlet szintjén, hogy a te lelked múlékony, az enyém meg nem.
Én nem állítom, hogy feltétel nélkül hiszek a tudománynak, a materialista világszemléletnek meg egyáltalán nem.
Én azt állítom, hogy bizonytalan vagyok, mert az égvilágon semmire sincs bizonyíték, nincs is ilyen jelenség, hogy bizonyíték.
Fogalmam sincs, valójában mi a lélek. Ha meg kéne fogalmazni, azt mondanám, hogy az a jelenség, amely befogadja az összes történést, tapasztalatot, amely keresztül megy az érzékszerveimen és az agyamon, és gyaníthatóan a forrása, okozója, ugyanakkor befogadója az őszinte érzelmeknek.
Ebben van valami.
Túl sokat valóban nem érdemes ezzel foglalkozni. Egyet viszont biztosan mondhatunk: EZ IS egy a vallások sok megalapozatlan állítása közül.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!