Gondolkodtál már azon hogy megbocsáss Istennek?!

12:47 vagyok.

Nem, természetesen nem Tőle. :D Én nem vagyok vallásos. Én úgy nevelkedtem, hogy a szüleim , amikor kérdeztem, őszintén válaszoltak minden vallással kapcsolatos kérdésemre, és azt mondták, hogy ha felnövök, eldönthetem, hogy melyikben szeretnék hinni. Eddig egyik sem bizonyította be, hogy nekem most abban kéne hinnem, de lehet hogy az is eljön egyszer. a Párom viszont keresztény katolikus, és nagyon sokat beszélgetünk erről. Kimeríthetetlen téma. De ha belegondolsz: minden vallásnak van egy -vagy több- istene. Igazából mindegyikről csak képzeleti kép van, nem valós. Nem tudjuk milyen. És ha abba belegondolsz, hogy mi teremtette a világot....vagy Ki... arra lyukadsz ki, hogy annak a valaminek vagy valakinek elképzelhetetlen mennyiségű energiája van, hogy meg tudjon teremteni a SEMMIből VALAMIT. Vagyis az maga az energia.... És ettől függetlenül: gondolj bele, hogy mikor vagy Te a legerősebb, mikor van a legtöbb energiád véghezvinni valamit? Nekem akkor, amikor azok, akiket szeretek bajban vannak, mikor ÉRTÜK teszek valamit. Tehát, ha összerakod a kettőt, mint egy egyenletet, számomra az jön ki, hogy a SZERETET=ENERGIA... 20 évem alatt, nekem ez jött le. Természetesen lehet hogy nem így van, hiszen ez az én apró eszem kicsi gondolata. De az is lehet hogy igen... Ki tudja. Te pl honnan tudod h A Teremtő (ha írhatom így) egy személy? Ő mondta? :P :)

Nem utoljáran pedig: Én elsősorban magamban hiszek.....pontosabban az emberekben. úgy hiszem, hogy ha valami elromlott, valamit hibáztam, valakit megsértettem, vagy valami balul sült el körülöttem, akkor nem az "Isten nem bottal ver" vagy "ezt biztos megérdemeltem, valami rosszat tettem és erre ez a büntetés" gondolatom lesz. Hanem az, hogy elcsesztem. Én. Egyedül. Nem irányított senki. Én nem akarok báb lenni, aki akkor csesz el valamit, ha egy nagy, fehérszakállú bölcs bácsi azt mondja. Én a SAJÁT MAGAM URA akarok lenni. Tudom, hogy nagyon sokan azért tértek át a hitre, mert valami nagyon negatív dolog történt velük, amit egyedül nem képesek feldolgozni, csak egy kis segítséggel. Ha belegondolsz, ez is egyfajta "placebo-érzés"... egyáltalán nem azt modnom hogy ez rossz vagy gyenge dolog, ne érts félre. úgy gondolom mindenkinek megvan a saját módszere mindenre. Valószínűleg, ha nekem is pl meghalna valakim akit nagyon szerettem az lenne z első dolgom hogy azt üvöltöm zokogva az ég felé, hogy miért kellett ELVENNIE őt tőlem, miért pont őt, miért nem engem. Egyértelműen, mivel fájhat. Nagyon. De még SZERENCSÉRE nem volt ilyen.

Szeretek ilyenekről beszélgetni. Szívesen várom a válaszod rá ;) ! Remélem érthető volt a gondolatmenetem.... :D

És őszintén remélem hogy nem sértettem meg vele senkit. Egyáltalán nem az volt a célom, és ha mégis sikerült, sajnálom, de ezt eléggé nehéz leírni, mivel egy teljesen bizonytalan dologról beszélünk. Nagyobbrészt általánosítottam az emberi természetet, így ne vegye konkrétan magára senki. Köszönöm.