Van lélek? Véletlen lenne ez az elgondolás, amióta jelen van az ember a Földön? Mi egyáltalán a földi élet?

Pár gondolat nem hagy nyugodni. A tudomány a bizonyítéknak hisz, ami egy biztos módszernek tűnik, és a technológia fejlődésének szempontjából hasznos is. Viszont van 5 érzékszervünk, ami alapján felfogjuk a körülöttünk lévő világot, ez az amit úgy nevezünk, hogy a materiális világ. Viszont mi a helyzet az elgondolással, mi szerint vannak olyan “dimenziók”, melyeket nem tudunk észlelni, mert nincs hozzá megfelelő érzékszervünk? Mi van, ha a világ/univerzum több perspektívából áll, csak nekünk nincs hozzá meg az antennánk? Egy vakon született ember soha nem fogja tudni elképzelni sem, hogy milyen látni, mert az agya nem ismeri ezt a funkciót egyszerűen, elképzelhetetlen számára. Kutatni, felfedezni, nyomozni nyilván csak az érzékszerveinkkel felfogható dolgokat felhasználva lehet. Logikai úton jelenleg ezt a kérdést így lehetetlen megközelíteni.

A nagy bumm elmélet is sokszor elgondolkodtat, ugyanis a fizika törvényeiből kiindulva a semmiből soha nem lesz valami, se reakció, se univerzum, se semmi. A nagy bumm a szememben cseppet sem több, mint bármelyik vallás kreacionizmusa, cseppet sem különb, mint egy jóságos nagyapó a felhőkön, ezért elképesztő számomra, hogy sok tudós arrogánsan nyilatkozik a vallásokról, miközben hisz abban, hogy a semmiből lett minden, egy véletlen folytán, nulla reakcióval.

Tovább megyek. Ez a kérdés egyszerűnek hangzik, de ha belegondolsz nagyon bonyolult: miért van valami a semmi helyett? Ha belegondolsz, a logika szerint semminek nem kellene léteznie. Ha egyszer volt abszolút semmi, annak abszolút semminek kellett volna maradnia, nincs az a fizikai törvény, amely képes ezt megváltoztatni, amennyiben valóban semmiről beszélünk.

A tyúk vagy a tojás elméletet gondolom mindenki ismeri. Mi van, ha van magyarázat, csak a mi agyunknak lehetetlen ezt felfogni? Hiszek az evolúcióban, hiszek abban, hogy lehetséges, hogy az évmilliók során az élőlények alkalmazkodva a környezethez egyre fejlettebbé váltak a túlélés ösztönéből és a természeti szelekció következtében. De tagadhatatlan, hogy az első életformák létrejötte a Földön hatalmas logikai bukfenc, ugyanis szintén a semmiből kellett volna megjelennie az első akár sejtszintű élőlénynek is.

Még egy érdekes perspektívája a dolognak: mi tulajdonképpen egy élőlény? Miért feltételezzük, hogy az élethez szükséges oxigén/víz/táplálék, és ezzel magyarázható az élet véletlenszerűsége és hogy nem ismerünk földönkívüli életet? Mert a Földön lévő életformáknak erre van szükségük? Akkor a (példának okáért) Marson miért nem jelentek meg olyan élőlények, amelyeknek nincs erre szükségük? Miért ne alakulhatott volna ott ki olyan életforma, amely az adott bolygó anyagaiból tudja fenntartani magát?

Azon pedig nyilván mindannyiótok gondolkodott, hogy mi a tudat is valójában. Miért épp én nézek ki a fejemből, miért az néz ki a fejemből, aki. Erre jelenleg nincs tudományos magyarázat. Viszont amennyiben a tudat az agy sajátossága, és magyarázható az ott lezajló biológiai/fizikai/kémiai reakciókkal, az azt jelenti, hogy egyikünk se több egy extrém bonyolult biomasszából álló kompjúternél, mely átveri önmagát. Továbbá ez azt is jelentené, hogy az emberiség valószínűleg el fog jutni a halhatatlanságig, ugyanis ha a tudatodat az agyad képzi, akkor az agyat életben tartva a tudat is életben tartható. Jelenleg ez nehezen elképzelhető, de technológiailag kifejezetten esélyes, hogy párszáz év múlva ez bekövetkezhet. Továbbá ha egyszer sikerül az agyátültetés, akkor annak a tudatra milyen következményei lesznek?

Nyilván senki nem fog egzakt választ adni, csak hangosan gondolkodom. A véleményeitek, meglátásaitok viszont annál inkább érdekelnek. Úgy érzem a probléma kicsit megközelíthetetlen, logikai úton lehetetlen rájönni, spirituális úton meg semmi sem biztos.