Tiszta szivbôl mondom nem akarom élni ezt az élet. De akkor miért vagyok még itt?

Meg tudod oldani a dolgaid, csak akarni kell...

Reinkarnáció meg nincs, 1 életed van, ne dobd el

igen, az élet egy életfogytig tartó büntetés

áltag büntetési tétel 60-80 év utána szabadulhatsz

a gond az hogy ha nem mutatsz elegendő javulást az életed alatt akkor visszakerülsz :(

Azért vagy itt,mert nem akarsz itt lenni,a jók mennek el mindig és akik elvégezték a feladatukat,szóval igen lehet büntetésnek nevezni,ha kötelezően meg kell találnod ebben a xarfészekben azokat a dolgokat amiket tényleg szeretsz csinálni,ugyanis az élet mindig csak ezekhez ad energiát,máshoz nem...Aztán ott vannak az önbeteljesítő jóslatok a bebeszélés művészete másnéven a gondolatmágia,amivel továbbra is sanyargathatod magad egészen a gödör legaljáig...Van egy rossz hírem ha addig el is jutsz utána elkerülhetetlen a megtisztult önfeledt boldogság,mert az univerzum törvénye szerint minden átcsap önmaga ellentétébe...(legmélyebb sötétségben a fény mondás különböző verziókban)...

Deha még sem akarod kivárni azt az 1-2 évet ami még hátravan ebből a civilizációból (a klímakatasztrófa,recesszió és a múltheti többszáz földmozgás regisztrálása csak európa szerte sajnos nem vicc)...akkor még mindig ott a lehetőség,hogy egy lelógó magasfeszültséggel kezet rázz....anyád biztosan megbocsátja,ha balesetnek állítod be..

sok sikert...

"Tiszta szivbôl mondom nem akarom élni ezt az élet."

1. a szíved nem tiszta, hanem fájdalommal van tele

2. a fájdalmaid alapjai többnyire irreális elvárások az élettel szemben

3. oké, ha nem bírod, változtasd meg.

"De akkor miért vagyok még itt?"

Mert nem haltál még meg.

"Ez bùntetés??"

Ha büntetésnek fogod fel, akkor az. Én jutalomnak fogom fel h itt lehetek. Melyikünk járt jobban?

"Nem tudok boldogulni a társadalomban semmien téren. Ezért elvesztettem minden reményem."

Ennek oka, hogy nem ismered a játékszabályokat, nem tudsz küzdneni, és sok időt pocsékolsz feleslegesen. Sajnáltatod magad, és a nem megfelelő problémamegoldási módszereid ismételgeted.

"Anyámat sajnálnám nagyon, meg mindenkit, illetve nem akarok gondot okozni."

Ha nem akarsz gondot okozni senkinek, akkor élj tovább, és tanluld ki a Létezés törvényeit, tisztulj meg a fejedben lévő összevisszaságtól, fejleszd magad.

"Temetés stb sok pénz, sok gond."

Az. Majd kiszállhatsz, ha összegyűjtötted rá a pénzt, addig inkorrekt a többiekkel szemben.

"Az jár a fejemben hogy de jó lenne ha véget érne valahogy ez az egész, de nem akarok problémát okozni se."

Változz, tanulj, okosodj, tisztulj stb. És tanulj meg küzdeni.

pedig egyszer valakinek fizetnie kell a halalodert (mindegy hogy kinek, azt is fizeti valaki)

"sajnalod oket"

akkor valami jo csak van az eletben nem? Miert nem eleg?

mit szeretnel elerni?

nincs egeszseged? nincs letszuksegleted? (meleg, otthon, etel?)

nincs nyugalmad? (allandoan zaklatnak?)

nincs parod? (ez miert akkora problema? Korod nem irtad, 40 ev sem veszes, nemhogy ha te is 16 eves vilagfajdalmas vagy...)

Mert amit akarsz, nem egyenlő azzal, amire szükséged van.

Ha egy kutya játszani akar, elüti egy autó. Az úton átkelésben nem játékra, hanem önfegyelemre volt szüksége, pedig nem azt akarta.

Tiszta érzelemből, nem tiszta szívből. A szív nem tud ilyet.

Nem létezik büntetés.

Sok erőt kérek neked.

#2 ha meg mégis van kezdheti elölről, újra...

Kérdező menj először pszichológushoz ne pszichiáterhez, hanem pszichológushoz. Mély depresszió gyanús a dolog...

emlékezz vissza arra az időre mikor még nem gyötört a világ fszága iskola óvoda bölcsőde, mit szerettél csinálni mi akartál lenni, mi boldogított (rajz, írás, gyurma, színes kavicsok, edzés mozgás bármi) csinálj belőle hobbit, és engedd meg magadnak, hogy belemerülj, s ne foglalkozz a mocsokkal. Nem egy olyan daganatos ember van aki emiatt, gyerekes mizéria miatt gyógyult meg vagy lett tünetmentes. Ha arra jó erre miért nem?

Én speciel lebeszéltem magam mikor a padlón voltam, nekem a természet és az állatok gondozása volt hasznos (gyerekként túráztunk, és kutyát tenyésztettünk). A közösségi életbe az ahhoz megfelelő munkát választottam (vadéglátás, éttermi kisegítő)+ néha nehéz fizikai munka, vagy edzés...

még bőven van mit csiszolni a még mindig nehezen barátkozom, nehezen bízok meg másokban (pedig lassan 2 éve dolgozunk együtt) de már vannak eredmények... jól érzem magam társaságban.

összefoglalva keress fel egy erre szakosodott személyt, menj vissza a gyökerekhez és ott találsz valamit ami a felhőtlen időket segít újra és újra átélni, és lépj ki a komfort zónából, a mocsár lehet kellemesen langyos de mit ér ha belefulladsz. Én ezt tanácsolom.