Ti érzitek néha úgy, hogy elhunyt szerettetek veletek van lélekben?

Akkor higgy benne. De sztem, csak azért hiszel benne, mert ebben akarsz hinni. Nem mondanám, hogy érzek bármi ilyesmit, de az is igaz, hogy nem veszítettem el még senkit, aki hiányozna nekem.

Ha neked jó érzés ebben hinni, akkor ne tedd fel itt a kérdést, mert itt csak eltapossák az érzelmeidet, és megpróbálják megingatni a hitedet.

#2 Ha megingatják a hited, az nem is volt erős. Ha ez így van, akkor gyenge lábakon állsz és megérdemled, mert talán ennek hála lesz némi személyiségfejlődésben részed. Akik mások érzéseivel játszadóznak "eltapossák az érzelmeidet", azok mind maguk is gyenge emberek, akik rád vetítik ki a saját érzéseiket/problémáikat. Amit te mondasz az nem helyes semmiképpen sem az, rossz tanácsadó vagy.

Bárkiben lehet kétségeket kelteni. Ez pedig megmérgezi azt az érzést, amit a kérdező körülírt. Ez főleg akkor történhet meg, ha olyan reakciókkal szembesül, mint amilyet az itteni "szkeptikusok" szeretnek hangoztatni. Durva, sértő, és lekezelő. Ebből a szempontból mindegy, mennyire erős, és stabil a hite. Emellett ha erős, és stabil hite lenne, nem tenne fel itt kérdést, megerősítésre várva.

#5 Te is szkeptikus vagy valamivel szemben. Ha valakinek az emléke veled van, az életed végig végig fog kísérni. Ha objektíven állsz hozzá nem fogja megmérgezni az érzést. Megingatni mindenkit lehet, viszont a kérdés, hogy mit teszel ezután. Az édesapja mindig vele lesz, de sztem nem olyan értelemben, ahogy te gondolod. Nem mindig az a legjobb, ha bólogatnak neked.

Nekem valójában mindegy ő mit hisz, amíg ez segít neki talpon maradni, és haladni, hát higgye, még ha szerintem esetleg téves, vagy egyszerűen nem igaz, az amit hisz. Akár vallás, akár halott rokonok legyenek is ezek. De nem érzem jogosnak, hogy egy támaszt kirúgjak alóla, csak azért, mert nekem más a véleményem. Ha megnézed az itt kommentelők legalább felét, ők pont ennek ellentétét teszik. "Felvilágosítják" a népet, még akkor is, ha ezzel több kárt okoznak, mint ha úgy hagyták volna a dolgot, ahogy volt. Én róluk beszélek, nem azokról, akik ténylegesen jót akarnak, és észérvekkel dolgoznak.

Nos, ebben igazad van. Mindenki azt hisz, amit akar. A rosszakarókat hátra kell hesegetni. Viszont szerintem nem mindenki akar rosszat, csak tapintatlan vagy figyelmetlen és nem tudja, hogy ezzel árt a másiknak. De ez is kérdéstől függ, illetve embertől, aki felteszi a kérdést. Többnyire nem szólok bele, hogy ki miben hisz, mert nem az én dolgom. Ha tudok valami hozzátenni, akkor válaszolok. De még egyszer sem volt, hogy érzelmileg tönkre tegyek valakit, akit nem ismerek vagy bárki mást. Még azt sem szeretem közzé tenni, hogy én miben hiszek.

Nekem 2011-ben hunyt el nagymamám. Mindig is egy szobában aludtunk, később (költözés után) pedig egy ágyban is. Egészen 23 éves koromig. Utólag visszagondolva minden jele meg volt annak, hogy itt baj lesz. A héten délelőttös voltam és reggel készülődés közben a szemem sarkából láttam, hogy valaki elhalad a tükörben. Megfordultam, de semmi és senki. Aztán annyira néztem a tükörben, hogy mit láthattam, hogy hirtelen megjelent apám :) Én úgy megijedtem, hogy még! :) Na de a lényeg nem ez...onnantól fogva egész héten, minden éjjel rosszat álmodtam. Pl.: fekete ló megbokrosodott és elkezdett üldözni, egészen addig míg a rajtam lévő fekete kabátot le nem vettem. Aztán volt egy szomszéd néni, aki korábban meghalt, álmomban ő jött kézen fogva nagymamámmal (barátnők voltak, mindig lejárt nagyim nézni hozzá a sorozatokat:))Aztán szombaton elmentünk este karaokezni (ez már nem álom) és én páromnál aludtam, nem mentem haza. Reggel apám hívott, hogy menjünk, mert meghalt mama. Iszonyat lelkiismeret furdalásom volt, amiért nem voltam otthon. Tudni illik éppen az ágyneműket húzta át, és az volt bennem, hogy ha otthon lettem volna, biztos segítettem volna és akkor vagy nem lett volna ez, vagy időben megmentettük volna. Anyáék próbálták újraéleszteni, de már nem tudtak segíteni rajta. A lényeg, hogy aznap este vele álmodtam és bocsánatot kértem tőle, hogy nem voltam otthon és beszélgettünk még egy kicsit. Olyan érzésem volt, mintha elbúcsúzott volna. Következő hónapban azt álmodtam, hogy felhív telefonon és valamit nagyon magyaráz, mert én csak bólogattam, helyeseltem, hogy jó...jó. Hozzátartozik a dologhoz, előtte nem sokkal volt autóbalesetünk...szerencsére nem sérült meg senki komolyan, de utána nyilallgatott az alhasamba többször. A nagymamámmal való álmom adott löketet, hogy menjek el a nőgyógyászhoz. Kiderült h P4...és a méhnyak 2/3-a rákmegelőző állapotban volt HPV vírus miatt. Meg kellett műteni. Én úgy gondolom, hogy akkor álmomban nagyim erre figyelmeztetett. Azóta már van egy egy éves kisfiam...de pl.március 10.-én rádőlt egy 6fiókos komód. Fel sem lehet fogni, hogy sznte semmi baja nem lett. Arra sem emléxem, hogyan szedtem ki alóla. Például ezen a napon is este azt álmodtam, hogy nagymamám megjelent a szobában. Adott puszit neki, én pedig megfogtam az arcát és kezét. A furcsa az egészben maga az érzés volt. Annyira valóságosnak éreztem a ráncos arcát, a keze melegségét, puhaságát. Nagyon érdekes volt. Bocsi, hogy hosszan írtam, de a lényeg, hogy én hiszek ebben, hogy jelen van velünk és az igazán fontos pillanatoknál megmutatkozik valahogyan. Még vágszóra: sokan mondják, hogy a temetőről nem szabad elhozni semmi. Az autóbaleset napján azért mentünk a temetőre, hogy anyám összeszedje a szalagokat a koszorúkról és ezeket hoztuk haza. Ez is elég furcsa véletlen...Köszi annak, aki elolvasta.

Én is úgy érzem, mintha segítenének... Mintha irányítanának dolgokat.