Vannak fogékonyabbak az asztrálutazásra?

Olvastam egy könyvet, amiben említették az asztrálutazást, és mivel érdekelt a téma, utánaolvastam, és gondoltam, majd egyszer kipróbálom. Ez tegnap este volt. Hajnalban felébredtem valami miatt, és arra gondoltam, most kipróbálom a dolgot.

A hátamra feküdtem, összekulcsoltam a kezem a hasamon, és kb fél perc sem telt bele, hangos zúgást, sípolást kezdtem el hallani, ami már alapból megijesztett, és éreztem, hogy kezdek eltávolodni a testemtől, de még csak egészen picit. Nem láttam semmit, de mivel megijedtem, mozogni akartam, de nem tudtam.

Utána nem tudom, hogy pontosan mi történt, de valószínűleg elképzeltem, vagy álmodtam azt, hogy nehezen, de próbálok rángatózni, mozgatni a kezem, hogy felébredjek, majd azt álmodtam, hogy felébredtem, a zúgás elmúlt, és hogy otthon vagyok nappal, a rég elhunyt kutyámmal játszom a kertben. Ez nem tartott sokáig, felébredtem, és észrevettem, hogy pontosan olyan testtartásban vagyok, mint ahogy lefeküdtem, tehát nem mozoghattam akkor sem, amikor fel akartam ébredni.

Elképzelhető, hogy amikor a zúgást hallottam, nem tudtam mozogni, és éreztem, hogy a lelkem távozni próbál a testemből, akkor az asztrálutazás felé vettem az irányt? Így kezdődik?

Az volt a fura, hogy ez volt az első próbálkozásom, és máris idáig eljutottam. Talán ha nem ijedek meg, teljesen sikerült is volna?

Nekem körülbelül két éven át voltak skizofrén tüneteim, nem komolyak, csak jelentéktelenebb hallucinációk néha, vagy gyakrabban. Szedtem rá gyógyszert, de igazából nem segített, így két év után abbahagytam, és ezután el is múlt szinte egyből az összes tünetem. Lehet, hogy fogékonyabb lehetek az ilyen agykontrollos dolgokra emiatt, vagy csak szerencsém volt?