Mi a különbség a Sátánizmus és a spirituális sátánizmus között?

Az egyik a spirituális szempontból közelíti.

Mármint akarja.

Ágazatoktól függ, hogy milyen. Láttam sima sátánizmust is, aki spirituálisabb volt, még ha nem is onnan közelítették a dolgokat, mint egyes ágazata pl a budhizmusnak.

kb olyan különbségek vannak, mint egy indiai és egy kínai latrina között.

Kb ugyan az van benne + halott leánycsecsemő

a "sima" sátánizmus követői hisznek Sátán létezésében, és őt követik, ahogyan a keresztények Istent. Van olyan ágazat amelyben tagadják Isten létezését, van olyan is ahol nem. Ide tartozhat a békés hívőktől az erőszakos kultusz tagokig rengeteg féle ember, akiknek nagyon külömböző képük van arról, hogy milyen is pontosan az a Sátán.

A spirituális sátánisták nem hisznek semmiféle Isten/Sátán/bármi felsőbbrendű forma létezésében, ők mindössze az elveket követik amiket a Sátán képvisel. A legnépszerűbb ilyen ágazat a LaVeyan sátánizmus.

#4 es vagyok, igen most nézem felcseréltem a kettőt, elnézést a félrecsúszásért.

A spirituális sátánisták az első adag, a többiek ateisták/agnosztikusak

"A sátánisták ateisták"

Az már igen. Ha már ilyen szabad megfogalmazásokat használunk, akkor én meg mondhatom azt, hogy a hívők idióták.

Alapvetően háromfajta ma sátánizmusnak hívott irányzat létezik. Ebből kettő teista természetű.

Ebből kettő némileg egybe is csúszik, erre a kettőre lehet azt mondani, hogy teista sátánizmus, vagy spirituális sátánizmus. Miről is van szó? A zsidó nép nem elszigetelten létezett a történelemben, számos más néppel kerültek kapcsolatba, akiknek más vallása volt, más hitet követtek. Ezen népek, kultúrák istenei úgy kerültek bele a bibliába, mint hamis istenek és/vagy a Sátán valamilyen megnyilvánulásai. Pl. ott van Belzebub, ami a Bibliában a gonosz megtestesítője, bizonyos értelmezésben egy Sátánhoz hasonló lény, más értelmezésben maga a Sátán. Ennek a névnek az eredete a Baál-Zebub szóból ered. Baál egy közel-keleti isten, az eső, a vihar istene és termékenységisten. Vagy a Bibliában megjelennek még más, babilóniai, sumer, föníciai istenek is: Leviatán, Moloch stb…

A teista sátánizmus egyik ága nem fogja el a Bibliát, a bibliában szereplő Jahvét, sem Sátán, pusztán az ide sorolható vallások követői azokban az istenekben hisznek, akik a Bibliában vagy Sátánnal, vagy Sátán valamelyik „küldöttjével”, vagy a Sátán által kreált hamis istenekkel azonosíthatóak. Ezek a vallások nyilván a sumerokkal, föníciaiakkal, babiloniakkal együtt nagyjából megszűntek, de mivel a modern korban volt igény mindenféle új vallásokra, újrakreálták őket. A jelentőségük marginális. Tulajdonképpen nem sátánizmusok ezek, hanem egy másik közel-keleti vallás leporolásai, de a kereszténység mégis egy kalap alá veszi a sátánizmussal.

A másik teista sátánizmus elfogadja a bibliai történeteket, a Sátánt, Jehovát, csak éppen azt tartja, hogy a biblia Istene egy gonosz isten – egy politeista világban –, aki magát jónak és egyedülinek állította be, megtévesztve és uralma alá hajtva az embereket. Ezek a vallási irányzatok is sokszor valamilyen más közel-keleti vallás istenével azonosítják az igazi istent, akinek valójában áldozni kellene. Vagy egyszerűen csak Jehovát egy gonosz, a Sátánt egy az embernek jót akaró istennek állítják be. Ez egyfajta anti-kereszténység, anti-judaizmus, és meglehetősen régi múltra tekint vissza. Egyébként ennek sincs túl nagy jelentősége. Ennek egyfajta megnyilvánulása az, amit a metálzene bizonyos irányzatai előszeretettel használ, bár keverve a LaVey-i sátánizmus elemeivel. Ennek sincs különösebben nagy jelentősége, jellemzően a lázadásra koruknál fogva amúgy is hajlamos tizenévesek hisznek benne igazán, amíg ki nem növik. Meg néhány elmebeteg hisz benne igazán, meg természetesen haszonszerzési céllal felhasználják ennek a körítéseit, szimbólumait.

Igazából ezek a teista sátánista irányzatok annyira jelentéktelenek, illetve ártalmatlanok, hogy nem is nagyon érdemes velük foglalkozni. Igen, néha van egy-egy elborult elme, aki ennek mentén követ el súlyos dolgokat, de az elkövetné ezeket akkor is, ha nem létezne sátánizmus.

~ ~ ~

Ami kicsit érdekesebb az a LaVey-i sátánizmus. Tulajdonképpen ezt kellene kizárólag sátánizmusnak hívni, mert magát azt a szót, hogy „sátánizmus” előtte nem nagyon használták, a fentebb bemutatott teista irányzat követőire inkább használták a pogány, ördögimádó, eretnek szavakat, de a sátánizmust, mint szót – ha ismereteim helyesek – Anton Szandor LaVey találta ki. A sátánizmus ezen irányzata úgy viszonyul a Sátánhoz, mint a marxizmus Marxhoz. A sátánizmusának lényege nem a Sátán létezésében vetett hitt, hanem a Bibliában a Sátán által megfogalmazott értékrend helyességében vetett hit. De mindezt úgy, hogy a sátánizmus ezen ágához tartozó ember nem hisz sem a Biblia Istenének, sem a Sátánnak, sem más istennek, vagy természetfeletti lénynek a létezésében. A sátánista nem fogad el semmiféle felette álló, magasabb hatalmat, ha van valamiféle isten, akiben hisz, az ő saját maga. Ezt fejezi ki jól, amikor a sátánizmust nem egy ateista, individualista filozófiai irányzatnak, hanem egy autodeista – önistenítőnek fordítható (?) – jelzővel jellemzik.

Én azt gondolom, hogy a sátánizmus ezen ágának a 60-as években – mikor megfogalmazódott –, mikor egy sokkal prűdebb, puritánabb értékrend volt általánosan elterjedt, így vallási köntösben megfogalmazva sokkal erősebb hatása volt, talán nem véletlen, hogy bár kevésbé jelentősen és opcionálisan, de tartalmaz némi okkult tartalmat is. Ma a 21. században, mikor a vallásszabadság a világ ezen részén általánosan elfogadott elvvé vált, már nincs szükség arra, hogy az ateizmusnak, a valláskritikának, a társadalomkritikának ilyen, vallási köntösbe öltöztetett formát adjunk. Ma sokkal inkább tűnik megmosolyogtatónak ez a jelenség, mint korábban, a kialakulása korában. Ahogy az egyházi vallásosság meggyengült, úgy gyengült meg a LaVey-i sátánizmus jelentősége is.

A kulturális jelentőségét mégis abban látom, hogy ennek ellenére továbbra is egy nagyon erős vallás- és társadalomkritikát fogalmaz meg a sátánizmus ezen ága. A kilenc sátáni kinyilatkoztatás felében látok némi bölcsességet. A sátánizmus tizenegy törvényéből a többségét megszívlelendőnek tartom. A kilenc sátáni bűnt meg szinte teljes egészében fontosnak tartom, olyan dolognak, amit tanítani kellene, amiről gondolkodnunk, beszélnünk kellene. Lásd:

[link]

[link]

[link]

Én számos erényét látom a sátánizmusból kirajzolódó értékrendnek. Ha megpróbálok elképzelni egy olyan társadalmat, ami többségében sátánistákból áll, akkor nemes, művelt, intellektuálisan erős emberek jól működő társadalmát képtelem el, ami mentes korunk sok fertőjétől, a bulvártól, a giccstől, az ízléstelenségtől. De mégis valami hiányzik számomra ebből az értékrendből, leginkább a nemeslelkűség, az önzetlenség, a szívből jövő és nem formális udvariasság. Ennek ellenére azt gondolom sok olyan dolog van a LaVey-i sátánizmusban, amiből lenne mit tanulnunk.

~ ~ ~

Nyilván a sátánizmus bármelyik ága gyengíti az egyházat, egyházakat, a kereszténységet, vagy mert egyenesen támadják ezek az ágak a kereszténység mai formáját, vagy egyszerűen csak alternatívát, konkurenciát jelenetnek. Mivel a vallás politikai eszközöket sem fél használni, hajlamos ezeket a sátánista irányzatokat a lehető legrosszabb színben feltüntetni, egy marginális szélsőségből próbál egyfajta általánosítást végezni, hogy mindenki számára kellően elrettentőek legyenek és egy jó hívő háromszor vessen keresztet, ha csak meghallja a sátánizmust, mint szót.

De ha objektíven nézzük mindhárom sátánizmusnak hívott irányzat meglehetősen marginális és általánosan nézve a marginalitásából származóan is, de önmagában nézve is ártalmatlan.