Lehet valami "mágia"abban, hogy a fiam akit egyedül neveltem fel jó kapcsolatunk volt, és amióta élettársa lett elfordult tőlem annyira, hogy nem érdekli már sem az anyák napja, sem a szülinapom?

Mi köze annak a fészekből való kirepüléshez, hogy a fiát nem érdekli az anyja szülinapja vagy az anyák napja?

Attól még, hogy családot alapít, az anyja ugyanúgy része a családjának, nem válik kívülállóva.

Miért kéne elfogadnia, hogy a gyereke nem foglalkozik vele? Mi a franc baja van itt mindenkinek? Ti milyen családban nőttetek fel? WTF? Nem akarom elhinni, hogy itt mindenki ekkora érzéketlen paraszt.

Kérdező, szerintem ülj le beszélgetni vele, hogy ez miért lehet és mond meg neki, hogy hogyan érzel. Ha jó volt a viszonyotok, akkor biztos minden rendben lesz. Nincs ebben semmi mágia.

#10-es qysuuvev a gyakorin ritkaságba menő szép, érzékeny, emberi választ adott, és értékes segítséget nyújtott.

Nem mindenki érti ezt meg, de remélhetően a kérdező megszívleli.

"Mi köze annak a fészekből való kirepüléshez, hogy a fiát nem érdekli az anyja szülinapja vagy az anyák napja?"

Ahhoz, hogy valamit teljes egészében láss, először el kell távolodnod tőle. Az élet hullámvölgyekből áll. Egyszer egyik irányba esünk túlzásokba egyszer a másik irányba.

"Attól még, hogy családot alapít, az anyja ugyanúgy része a családjának..."

Ez az ahol tévedsz. Amikor ugyan úgy a része marad, akkor kezdődik a háború az anyós és a barátnő/feleség/élettárs között.

A része marad, de máshogy. Ez a máshogy pedig jelenleg valamilyen oknál fogva nem fér bele a fia életébe. Lehet róla beszélgetni, de ilyen esetben a fiú lesz az aki meg tudja mondani, hogy mi a baj.

"Miért kéne elfogadnia, hogy a gyereke nem foglalkozik vele?"

Mert egy másik emberi lény, szabad akarattal. Az más kérdés, hogy kinyilvánítsa, hogy mit szeretne. Ha a válasz nem tetszik az már csak önmagunkat őrli.

"Én megtaláltam magam egy gondoskodó férj mellett. CSak már vele is önző lett,pedig nagyon szerették egymást."

Szomorú kérdező,O Mamy Blue O Mamy Blue

[link]

Boldog születésnapot kívánunk, és a felismerést, hogy az nem "megtalálása önmaguknak", ha van egy gondoskodó társunk. Az jó, nagyon jó, és nyilván Te is gondoskodó társa vagy neki.

A gyermeket felneveltétek, talán egy kicsit önzőre neveltétek, de mindegy már, vissza fog térni, ha majd a párkapcsolata lecsillapodott fázisba érkezik. És köszönt "anyák napján". Addig is tevékenykedj, amit szeretsz, írj, olvass, rajzolj, fess, kézimunkázz, énekelj, zenélj, vagy más szóval haladj az Isten-, világ-, ember-, önmegismerésben a szellemi utadon - amit most végre megtalálhatsz, amire időd is van végre.

Mamy blue

https://www.youtube.com/watch?v=jBOkhzkPM4M

[link]

(nekem gyerekkoromban elment az Édes - hát oda viszek virágok, ahová tudok!)

"#13:Ez mind oké, "kirepülés", stb., de azért arra, hogy anyák napján, vagy a születesnapján sem jut eszébe az anyja, nem magyarázat."

Senki nem mondta, hogy nem jut eszébe. Arról volt szó, hogy nem keresi. Hatalmas különbség. A férfiak, ha gondban vannak, elvonulnak a barlangjukba. Ettől nem lesz gonosz.