Kinek volt már tükör meditációs élménye?

véletlenül rátaláltam ezekre a linkekre, valaki pozitiv élményt, a másik személy negatív élményt mond erről, és nem tudom hogy kipróbáljam-e:S

itt a gyakorlat:

[link]

ez pedig egy történet, amit innen szedtem:

[link]

Egy évtizeddel ezelőtt, amikor még Veszprém és a Balaton között laktunk, eljártunk egy ismerősünkhöz mozgásórákra. Kati balettot is oktatott, ezért a terem egyik fala végig tükör volt.

Ahogy megérkeztünk, szinte rögtön átmentem gyerekbe és élveztem, hogy mindenütt magamat látom. Az egy órás foglalkozás végén volt egy gyakorlat, amiben a tükörrel szembe kellett ülnünk és mozdulatlanul Önmagunkat néznünk.

Izgalmasnak ígérkezett, ezért teljes összpontosítással kezdtem neki!

Olyan 15 perc után, kezdtem azt érezni, hogy a tükörképem nem csak egy tükröződés a fémfelületen, hanem kezd személyessé válni, mintha fokozatosan életre kelne! Nem nézett, nem mozdult másként mint én, mégis egyre inkább azt éreztem, hogy a tükör már nem csak visszatükrözi ezt a világot, hanem egy másik világot látok benne, egy kapu az odaátra.

Pár perc után úgy éreztem, hogy az itt levő testemből kezd kiszállni az élet, a személyiségem, vagy valami, ami én vagyok, és átáramlik a tükörképembe, azt feltöltve élettel. Folyamatosan fogyni éreztem magam, Őt pedig egyre csak növekedni, életre kelni!

Ettől nagyon megijedtem és arra gondoltam, hogy ha hagyom tovább menni ezt a folyamatot, akkor én itt meghalok, Ő pedig egyszerűen feláll és kisétál a tükörben látható teremből és végleg elviszi a lelkemet a saját világába.

Kicsit mintha még a kárörömöt is éreztem-láttam volna az arcán, de ez persze bőven lehetett az én kivetítésem!

Talán az utolsó pillanat volt ahhoz, hogy összeszedjem a maradék energiámat és elkezdjem visszaszívni magamat, a valóságomat az itt levő testembe. Jó pár percig is eltartott a lélekmentő gyakorlat, harcolt a tükörképem is a saját létéért, de végül sikerült mindent visszavennem!

Akkor felpattantam és kiszaladtam az udvarra.

Évekig nem mertem, nem tudtam tükörbe nézni 1-2 másodpercnél tovább, mert láttam, hogy Ő megint ott van és követeli Tőlem a saját létét, Ő akar élni helyettem!

Ma már nagyon ritkán jut eszembe ez a történet, de talán csak azért, mert emiatt szinte teljesen leszoktam a tükör használatáról.

Minden megváltozott.

A tükrök kapuk lettek, amin félek bemenni.