Miért tekinti az emberek java része a lelket feltétlenül emberinek?

#4

Rosszul definiáltad. Bár vannak bizonyos vallási csoportok, akik úgy vélik csak az embernek van lelke, viszont amit te próbálsz definiálni nem ugyanaz a fogalom.

Az éntudat és a tudat szorosan kapcsolódik egymáshoz. Az egyik, amivel azonosítod magad vagy megkülönbözteted magad másoktól és a másik az, hogy tudatában vagy valaminek. Szóval ez a legegyszerűbb fogalom. Mellesleg azért tartják embernek, mert az ember alkotta ezeket a fogalmakat. A szellem és a szellemi sem ugyanaz, ha két különböző kategória szerint próbáljuk értelmezni. 😏

Az állatok egy zárt program szerint élnek. Ösztönlények. Ami az adott fajra jellemző programban van, azt élik, folyton és folyton. Nem kérdőjelezik meg, nem törnek ki e határok közül. Nem éreznek szánalmat, megértést, humánusságot (emberséget), csak az ösztöneiket. Lelkük ugyan nekik is van, de csoportlélek, mely az adott faj zárt programját követi.

Az ember ezzel szemben nem csak az ösztöneinek él. Egyedüliként rendelkezik a Földön azzal a kiváltsággal, hogy szabad akarata van. Minden pillanatban dönthet, a jót vagy a rosszat választja. Minden pillanatban alakíthatja a saját sorsát azzal, hogy azzal a lépésével jót vagy rosszat okoz-e másoknak. Elgondolkodik a létezésen. Művészetek formájában felsőbb szellemi erők üzenetét tolmácsolja. Még sorolhatnám. A lényeg az, hogy az ember és az állat közötti fő különbség, hogy az emberi testbe már egyéni lelkek születnek le, akik igazi különálló egyéniségek, s akik az isteni fejlődés útját járják, hogy egyszer majd - nagyon sok idő múlva - elérjék annak tökéletességét.

"Miért tekinti az emberek java része a lelket feltétlenül emberinek?"

Mert emberiességét extrapolálja.

Ahogy írták feljebb, "Az ember ösztönösen érzi magát felsőbbrendűnek", és nagy felsőbbrendűségében nem is tud elszakadni önmagától. Ezért alkotott magának egy (a görögök mondjuk több) olyan Istent, amely antropomorf.

A középkori geocentrikus világképhez hasonlóan most embercentrikus világképét éli, és amíg ezt nem tudja meghaladni, nincs továbblépés.

Az az elenyésző számú megvilágosodott, aki volt, illetve van, éppen arra ébredt rá megvilágosodásának egyik következményeképpen, hogy ő nem ember, nem emberi. De ez az emberek túlnyomó részének természetszerűleg magas.

A lèlek is fejlődik ès a szellem is (itt nem az egót èrtem) a test viszont ennek eszköze ès ez a bolygó is. A lèlek fejlődèse lètformák megtapasztalásával törtènik. A reinkarnáció ez valójában.

Azèrt tekinti az emberek java rèsze a lelket kizárólag emberinek, mert a racionális gondolkodás (bal agyfèl) dominál. Volt korszak ahol ez viszont fordítva volt. Az állatok is tudnak magukról, èreznek ès kötődnek, vannak ösztöneik is igen. Választásokat hoznak, de nincsenek ösztön feletti cèljaik. Tehát mi emberek azt keressük ami bennünk van ès amiben nem talájuk, azt kevesebbnek gondoljunk magunknál pedig pont úgy kezdtük mi is.

Akkor mièrt nem emlèkszünk? Egyszerű.

El tudná bárki viselni a bogár lètet miközben emlèkszik milyen volt embernek lenni?