Hol beszélhetnék egy sátánistával, vagy egy boszorkány kultusz tagjával?

Ha tudsz angolul, szerintem ez is segíthet. Keresztény szemszögből igen alaposan körül van járva a démonológia (nem kimondottan pont a sátánista vallás, de általában az ördögök):

[link]

Előzőhöz:

Sátán az Isten opponense,

az "abszolút értékük"

pontosan egy...

mint mindennek.

"Devil et Deus inversus."

Most sátáni kor van, a kinyilatkoztatás hazugságokba fulladt, az egyének felszabadulnak. (amennyiben hajlandóak ezért TENNI)

A "várjad, lelkem az Urat!" értelmetlen.

13-as: ez van az, ha keverjük a különböző vallások világképét. Ha keresztény értelemben beszélünk Istenről sé Sátánról, ők egyáltalán nem ellenlábasai egymásnak, mert a keresztény világkép centrális, monopolisztikus azaz Isten van egyedül mindenekfelett, és a Sátán csak egy bukott teremtmény. Ez a Biblia minden mozzanatából látszik, Isten és a Sátán nem egymással harcolnak, legfeljebb az emberért harcol mindkettő, de ha ők közvetlenül kerülnek szembe, a Sátán és bármelyik ördög, akár légiónyi is, elismeri Isten uralmát és csak azt teheti meg, amit Isten enged neki. Nincsenek egy szinten.

A dualista/kétpólusú világkép nem keresztény, ez inkább a taoista yin-yangnak felel meg, de ott ezek nem uralkodó személyek, hanem személytelen elvek. Ők nem ismerik az Isten és a Sátán fogalmát, ahogy mi használjuk.

Ha jól tudom, a Sátánizmus se annyira kétpólusú, mert a Sátánt teszi meg úrnak. Egyszóval: tulajdonképpen nincs olyan világkép, ahol ténylegesen van egy rossz meg egy jó csúcslény. Mondjuk elég szar is lenne, ha a világ sorsa az ő kétes kimenetelű harcaiktól függene. A jelen világban sem a Sátán emelkedett Isten felé - ha már keresztény fogalmakat használunk - hanem Krisztus Ezeréves Uralma (Egyház világdominanciája) végén a Sátán el lett oldozva, hogy a bukása előtt (indirekt módon) kirostálja, hogy kik még az igaz hívők egyáltalán. Azért érezzük most őt erősnek. De ez is Isten akaratából és az Ő uralma alatt történik. Ha már keresztény fogalmakat használunk.